Talán Szeretlek || On hold

A meglepő vendég

Egy pillanat múlva a Hugrabugosok éljenezve fogattak engem. Őszintén? Nem erre számítottam, de elégedett vagyok, mivel szerintem nem rossz hely a Hugrabug.

  Vacsoráztunk és utána felkisértek minket elsősőket a háló körletünkbe. Sokáig nem tudtam elaludni, ezért le mentem a klub helyiségbe és elkezdtem olvasni valamilyen könyvet, amit még Hermione adott nekem. Nem volt izgalmas, de ahoz elég volt, hogy el vonja a figyelmemet a nagy teremben történtekről. Körülbelül olyan éjfél lehetett, amikor valaki bejött a klub helyiség bejáratán. De nem egy Hugrabugos volt, hanem egy vörös hajú Griffendéles Weasley volt az, még hozzá szerencsémre George volt az, igazán meglepődtem, hogy mégis mit kereshet itt.
- Üdv Ms.Dumbledore, hívhatom így felség ?- kérdezte viccelődően
- Nem, dehogyis, sőt ha így hívsz még a végén börtönbe záratlak- én már nem birtam ki röhögés nélkül és ezért a mondat felét már röhögve mondtam
- Akkor hogy hívhatom felség ?- kérdezte
- Először is ne hívj felségnek, mert nem vagyok az másodjára Androméda vagyok- mondtam határozottan
- Nincs valami kevésbé unalmas neved? Mintmondjuk a Cass?- érdeklődően mondta
- Ezt honnan tudtad meg, nem mondta el senkinek, kivéve...Oh.. Susan, tudhattam volna, hogy majd elmondja, ahj, nem baj...hívj ahogy akarsz nem zavar.
- Igen, Susan mondta el, és azt is elmondta, hogy nem tudsz elaludni, ezért jöttem
- Ohh..., hát, akkor nem tévedett, de te még miért vagy fent ?
- Hát tudod, tervezgettünk az öcsémmel meg ilyesmik...de amint meg hallottam, hogy nem tudsz elaludni, ide jöttem beszélgetni veled, leülhetek? Elég sokat gyalogoltam idáig.
- Igen, persze ülj le
- Szóval, miért is vagy fent?
- Hát hol is kezdjem?
- Az elejétől elég lesz köszi -mondta szarkasztikusan és ez megnevetetett egy kicsit
- A mai nap nagyon kínos volt, mindenki megtudta Dumbledore az apám, ami amúgy nem is igaz vagyis, de csak komplikált a dolog. Hugrabugos lettem, aminek örülök, mert lettek barátaim meg minden, de vannak, akik rossz szemmel néznek, rám főleg a Griffindorosok. Nem is tudom, miért hiszi azt mindenki, hogy ők jó fejek.
- Hé, én is itt vagyok..
- Jó nem mindenkire értettem
- Így már jobb, hisz kine barátkozna egy ilyen jóképű és kedves emberrel, mint én
- Az egod se lehetne már ennél nagyobb, de tényleg - egymásra néztünk mosolyogva és elkezdtünk röhögni, még szerintem mi sem tudtuk, hogy min, de elkezdtünk röhögni és nehéz volt abba hagyni.
- Mesélj egy kicsit te is magadról, ne csak az én szám járjon egész éjjel - mondtam Georgenak
- De én szeretem, amikor beszélsz
- Nem is beszélgettünk olyan, sokat te, honnan tudhatnád milyen velem beszélgetni?
- Csak megérzés
- Na jó elég legyen a megérzéseidből és kezdj el mesélni magadról
Elkezdett beszélni néha kérdeztem és néha én is meséltem magamról. Szerintem olyan hajnali 3-ra már szinte mindent tudtunk egymásról. Fél négy és négy között döntöttünk úgy, hogy ideje lehet elköszönni egymástól és lehet jobb lenne, ha a maradék 3 és fél órát aludva töltenék el.
- Most már ideje mennem - mondta George
- Rendben, és köszi mégegyszer, hogy jöttél beszélgetni velem.
- Bármikor, csak írj vagy üzenj és jövök, jó éjszakát Cass
- Jó éjszakát George

Bocsánat, hogy most csak, ilyen rövöd részel tudtam jönni hamarosan jönnek a következő részek!