9-es, bukott angyal (2. rész)

3. tész - új erő

Layla szemszöge

-Ja jó.. - mondtam majd kikászálódtam az ágyból - Lemegyek kávét csinálni..

Elindultam a lépcsőn miközben a gondolataim zavarosan tekergőztek a felyemben.

Csak hamar kész lett a kávém és szóltam a többieknek hogy elmentem sétálni. Ötös velem akart jönni de sikerült leráznom. Nem mintha nem vágynék a társaságára de most jobb ha kicsit egyedül magamba merengve rendezem a gondolataimat.. Elindultam a közeli parkhoz ahol kerestem egy eldugottab helyet, majd leültem és csak bámultam ki a fejemből. Néha néha ittam egy kortyot a kávémból és gondolkoztam.. Valamiért még mindig az járt a fejemben hogy valaki járt nálunk tegnap.. Bízok Ötösben, de úgy tűnt mintha valamit kihagyott volna.. Ez aggasztott. Még egy darabig a földet néztem majd elindultam sétálni még egy kicsit. Még soha nem voltam másnapos.. Hírtelen eszembe jutott hogy hogy nézhetek ki, ugyan is reggel a tükörbe nem is néztem meg magamat. Éreztem hogy a fáradtság csak úgy sugárzik belőlem.. De azért reméltem hogy a szemeim alatt nincsenek akkora karikák.. Gondolataimmal együtt elindultam visszafele, mindvégig a cipőm orrát bámultam mintha annyira érdekes lett volna, nem volt sok kedvem  ahhoz hogy valaki ilyen állapotban lásson meg.. De ezt nem tudtam elkerülni. Hirtelen bele ütköztem valakibe.

-Nagyon sajnálom.. - mondtam alig hallható hangon majd már mentem is volna el ha a férfi akibe bele botlottam meg nem fogta volna a karomat. Kérdőn néztem rá, mire nagy nehezen leesett ki áll előttem - Lucifer?! De hát te meg.. Hogy? - kérdeztem akadozva.

-Érted jöttem! - mondta rám villantva fényes, rendezett fogsorát.

-Heh? - ennyi jött ki a számon, semmit nem értettem.

-Esetleg meghívhatlak egy kávéra, és addig eltudnám mesélni miért vagyok itt! - ajánlotta fel de nem tudtam rá mit mondani, ezért csak a kezemben lévő kávés termoszt mutattam neki.

-O.. Ez esetben, egy fánkra azért beülsz, nem? - kérdezte, szinte ellentmondást nem tűrő hangon.

Már már ki lyukasztotta az oldalamat a kíváncsiság ezért nem bírtam nem ingent mondani.

-Igen, hogyne! - mondtam lelkesen és már el is indultunk a közeli kávézó felé.

Egymás mellett lépkedtünk. Az utcát szinte csak a léptek zaja töltötte be. Fájdalmasan emlékeztem vissza arra a pár napra amíg a tudatalattim.. Hogy is mondjam? Önálló életre kelt.. Szóval ja, ezt nem tudom máshogy megfogalmazni. Majd egyszer csak beugrottak az elesett barátaim képe, erre megborzongtam. Még azóta is azt gondolom hogy nem érdemlem meg őket. Mindig ott voltak nekem, próbáltak újra helyre tenni.. Gondolataimbol az zökkentett ki hogy a mellettem sétáló férfi kicsit megbökött, jelezve hogy megérkeztünk.

-O bocsi elkalandoztam! - szabadkoztam mosolyogva majd benyitottunk.

Minden alkalommal mikor idejöttem ugyan az a kellemes illat fogadott. Akár hányszor voltam itt nem lehetett ezt a helyet megunni. Egyszerűen imádom, olyan otthonos és kellemes feelinget ad vissza. Szép lassan oda ballagtunk egy szabad asztalhoz. Majd akkora lendülettel csapódtam bele a székbe mintha már ezer éve nem ültem volna.

-Mit adhatok önöknek? - kérdezte egy pincér, szinte a semmiből élőbukkanva.

-Om.. - kezdtem el gondolkodni miközben rápillantottam az ismerős étlapra - csak egy forró csokit! - döntöttem végül.

-Én egy kávét kérek! - mondta Lucifer szinte rezzenéstelen arccal.

Elment a pincér és már épp kérdezni szerettem volna valamit az előttem ülőtől, de ő megelőzött.

-Igazából.. Tegnap este ott voltam nálatok - szólalt meg.

Akkor ezért nem hitt egy részem a barátomnak hogy senki sem volt ott nálunk.. De ennek semmi értelme.. Miért hazudna nekem Ötös?! És az még jobban aggaszt hogy a pokol hercege csak úgy random eljött meglátogatni minket.. Ugyan már? Mindenki tudja hogy Lucifer semmit sem tesz ok nélkül.

-Hogy hogy? - kérdeztem végül egy röpke pillanat múlva.

Az imént feltett kérdésem mindent magába tudott foglalni amire én választ szeretnék kapni.

-Azért mentem hogy a segítségedet kérjem..-nyögte ki nagy nehezen.

Most már teljes mértékben össze voltam zavarodva.. Miért kéne nekem segíteni egy olyan nagy hatalmú embernek aki még az erőket is kontrollálni és elvenni tudja.

-Nem hinném hogy rám van szükséged.. De most komolyan! Gondolj már bele! Alig használható valamire az erőm.. És alapból Ötös sokkal jobban tudja az erejét kontrollálni! - bukott ki belőlem a fertörekvő gondolat - Miért pont én lennék az aki segíteni tudna!?

-pontosan hány erőd is van? - kérdezte végül.

-Ez most hogy jön ide? - mondtam kicsit felháborodva - Amúgy 2..

-Szóval még nem jöttél rá.. - mondta alig hallhatóan.

-Mire? - kérdeztem vissza de alig hogy kimondtam ezt a szavat a pokol hercege már ott sem volt..

Még ki sem hozták a rendelésünket de ő már el is ment. Nem tudtam mire vélni ezt a cselekedetét... Mivel eléggé kínosnak tartottam volna egyedül ott maradni ezért gyorsan szinte már futó lépésekben távoztam az apró építményből. Most már ténylegesen elindultam haza fele. "Szóval még nem jöttél rá.. '' végig ezek a szavak jártak a fejemben.. De még is mire kéne rajönnöm? Sietősen mentem az akadémia felé hogy ledöljek egy pár perce, vagy csak rendbe szedjem a gondolataimat..

Sziasztok újra! Sajnos mostanában nincs túl sok időm arra hogy írjak/videót szerkesszek, de próbálok minél aktívabb lenni itt és tiktokon is❤️ a következő részig mindenkinek jó szórakozást kívánok!