A szerelmed a drogom '

𝕡 𝕒 𝕣 𝕥 𝟙 𝟘

...

..

.

𝔸𝕟𝕒𝕤𝕥𝕒𝕤𝕚𝕒

Justin megcsókolt. Hiába éreztem a padlón magam, finom csókja egy szempillantás alatt az egekbe emelt, és csak kapaszkodtam belé, hisz abban a pillanatban Ő volt a mentsváram. Az érzés semmihez nem volt fogható. Érintéseitől kirázott a hideg, karjaiban pedig nagyobb biztonságban éreztem magam mint ezelőtt bármikor. A tökéletesnek tűnő pillanatot az szakította félbe, hogy eszembe jutott a kíváncsi újságírók tekintete a kávézóból kifelé jövet. Már mostanra tele lehet az internet a fotókkal rólunk. Még senki sem tudja, hogy Christiannal szakítottunk, Justin barátnője pedig mit fog érezni, ha meglátja. Akár milyen is Hailey, nem lennék a helyében. Jézusom, mekkora hülye vagyok. Hogy tehettem ezt.

- Justin... ez tényleg nem volt helyes - néztem szemeibe, majd végigsimítottam vállait.

- Ne haragudj, csak nem tudtam hogyan nyugtassalak meg - válaszolt.

- Mostanra biztosan minden tele van a fotókkal rólunk, ami nagyon félreérthető, aggódom - mondtam, miközben visszamentünk a nappaliba, Ő pedig leült mellém a telefonját nyomkodva.

- Még egyenlőre semmi, de ne aggódj, kitalálunk valamit, hogy ne legyen egyikünknek sem baja ebből.

- Ezzel nem lettem nyugodtabb - vettem én is kezembe a telefonom. Rengeteg nem fogadott hívásom van, Christian is köztük van...

- Mitől félsz? - nézett rám miközben próbált olvasni az arcomból.

- Mindentől. Leginkább attól, hogy ez tönkreteheti a kapcsolatod és rám sem vet túl jó fényt.

- Az én kapcsolatomon ne aggódj, Anastasia, azt nem teheti semmi sem tönkre.

Ezzel a mondattal azért vitatkoznék. Bár minden szava azt sejteti, tényleg annyira jó a kapcsolata, hogy azt egy pletyka nem teheti tönkre. Féltem őt, de mégis százszor megcsókolnám újra és újra, hiába vagyok tisztában azzal, hogy ez nem helyes. Mint a mágnes, úgy húz magához.

- Miért csókoltál meg? - szegeztem neki a kérdést, mire elmosolyodott.

- Nem tudom, meg akartalak nyugtatni.

- Nem kellett volna - válaszoltam unottan.

- Ezt fogod mondogatni ezentúl mindig? Hogy nem kellett volna? Miért csókoltál vissza?

- Nem fogom ezt mondogatni, de tönkretettem mindent azzal, amikor téged hívtalak, hogy gyere el értem.

- Akkor ne engem okolj légyszíves mindenért, én csak neked akartam jót.

- Szerintem menned kellene...

- Szerintem is - állt fel a kanapéról, én pedig az ajtóhoz kísértem.

- Köszönök mindent Justin.

- Nincs mit megköszönnöd, szépség - mosolygott, elindult kifelé az ajtón, majd visszafordult és ajkait újra az enyémekre tapasztotta.

- Azért csókoltalak meg, mert meg akartalak csókolni, és még milliószor megtenném - suttogta ajkaimba, kezeit a derekamon pihentetve én pedig arcát simogattam.

𝕁𝕦𝕤𝕥𝕚𝕟

Mosolyogva ültem be az autómba, ki sem tudom verni a fejemből Anastasiát, bár nem is akarom. Ahogy elindultam megcsörrent a telefonom, Hailey az és a menedzserem Scooter is százszor keresett. Ügyet sem vetve rájuk autóztam végig a várost, miközben azon gondolkoztam, hogyan vethetnék véget ennek a semminek ami köztem és Hailey között van.Holnap reggel a menedzseri irodába megyek, hogy elrendezzek mindent. Azután már semmi sem fog közém és Anastasia közé állni. Érzem, hogy Ő is ezt akarja, bár még bizonytalan és fél, de meg fogom mutatni hogy bármire képes vagyok érte. Ez az érzés valahogy semmihez sem fogható, sok lánnyal voltam már, de senki nem váltott még ki ilyen érzéseket belőlem. Ahogy hazaértem és beléptem az ajtón nem várt meglepetésbe botlottam.

- Mit keresel itt? - dobtam le a kocsikulcsom, majd a kabátom is Hailey elé az étkezőasztalra.

- Még kérded? Szoktad az internetet másra is használni, vagy csak arra hogy Grey kisasszonnyal cseveréssz?

- Hogy jöttél be?

- A házvezetőnő beengedett.

- Remek, és mit szeretnél? - válaszoltam gúnyos mosollyal.

- Felhívni a figyelmed arra, hogy mindent tudok, Zayn elmondott nekem sok mindent, és most... nézz fel a hírportálokra. Ott díszeleg a képed Anastasiával szinte mindenhol. Van fogalmad róla, hogy mennyire megaláztál?

- Nem lesz semmi baj, és senki sem lesz megalázva, ha bejelentettük a szakítást.

- Azt már nem - csattant fel - ezt biztos nem hagyom. Ha megteszed, vége az egyességünknek. Mindenki tudni fog a mocskos dolgaidról, és tönkreteszem az életed.

- Ne fenyegess, mert könnyen Te húzod a rövidebbet Hailey. Holnap az első dolgom az lesz, hogy a menedzseremmel fogok tárgyalni, aztán pedig a Tieddel, és a színjátéknak vége.

- Nagyon meg fogod bánni.

- Nem hiszem.

- Szereted ezt az Anastasiát? - közeledett felém.

- Többet érzek iránta, mint irántad valaha is fogok.

- Rendben, Justin... a titkaid titkok maradnak, és bejelentjük a szakítást, továbbra is barátok maradunk, ami mindkettőnknek jó... egy feltétellel - mondta felhúzott szemöldökkel.

- És mi lenne az? Nyögd ki - néztem rá mérgesen.

- Még ma este úgy szeretkezel velem, mint még soha. Még egyszer érezni akarlak - lépett még közelebb, hogy már lehelletét éreztem a mellkasomon.

- Ne akard ezt - hátráltam.

- De, csak ezt akarom, aztán azt teszel amit akarsz, ami a kapcsolatunkat illeti.

Zuhanyozni mentem, majd azután a teraszra lépve rágyújtottam egy füves cigire. Ideges vagyok, a legjobb haveromnak hitt ember adta le a drótot rólam és Anastasiáról Haileynek. Alig várom a reggelt, hogy hozzá is legyen néhány jó szavam. Hideg karok fonták át mellkasom. Ahogy megfordultam szembe találtam magam a barna szempárral, ami már majdnem felfalt. Nyakamnak esett, körmeit a hátamba vájta jelezve szándékát. A fű máris megtette hatását, éreztem ahogy az agyam elzsibbad. Lefektettem Haileyt az ágyra és habozás nélkül tettem a magamévá. Ajkaiból hangos nyögések áradtak, szemeiben a reményt láttam, hogy abban bízik ezzel az estével megváltoztatja az érzéseim. Pedig nem. Csókolni próbált, de nem hagytam, próbáltam éreztetni hogy semmit sem jelent nekem, és soha nem is jelentett. Másnap reggel végre egyedül ébredtem, Hailey megkapta amit akart és elhúzott. Rég örültem már ennyire valaminek. Anastasia üzenete törölte le a mosolyt az arcomról.

.

..

...