𝕡 𝕒 𝕣 𝕥 𝟡

53 8 1
                                    

...
..
.

Földbe gyökerezett lábakkal álltam egy kávézó előtt, majd úgy döntöttem, hogy bemegyek. Kértem egy forró teát és leültem egy eldugott kis asztalhoz. Gigit próbáltam hívni, de századjára sem vette fel. Egy percre átszaladt az agyamon, hogy már senki sincs akire számíthatok, de hamar elhessegettem a gondolatot és arra gondoltam, hogy biztos jó oka van annak, hogy nem érem el. Pedig most annyira jól esni elmondani neki, hogy mi történt, de jobb ha előbb megpróbálom kiheverni, és holnap tiszta fejjel hívjam fel a legjobb barátnőm. Gondolataim Justinra terelődtek. Írtam neki egy üzenetet, amire azonnal válasz érkezett.


𝕁𝕦𝕤𝕥𝕚𝕟

Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.

𝕁𝕦𝕤𝕥𝕚𝕟


A mai napom végre nyugalomban telt, Hailey hál'istennek elhúzott oda ahová akart, így végre csend volt körülöttem. Egész nap Anastasia járt a fejemben, mióta megláttam nem tudok másra gondolni, lassan ez a napjaim részévé válik. Különös érzések hatására elkezdtem egy dalt írni, ami talán soha nem lesz kimondva, de róla szól. Bár most nagyon aggódom, a faszfej pasija vette fel a telefont agresszívan és félek, hogy baja esett Anastasiának. Elég nagy ismeretségi körömből érdeklődtem az ipse iránt, és azt hallottam, hogy régebben volt pár ügye. Nemi erőszak és testi sértés. Ezért borzongok a gondolattól, hogy ez a csodás lány egy ilyen emberrel van. Egész nap a telefont néztem, hátha ír és este fele végre megtört a jég. Azt kérte, hogy menjek el érte, én pedig egy perc múlva már a kocsiban ültem úton hozzá. Türelmetlenül nyomtam a dudát a hatalmas dugóban, közben a telefonom is megszólalt. Vetettem rá egy pillantást. Hailey... Te sem érdekelsz jelenleg, mondtam a telefonnak, majd azzal a mozdulattal a kesztyűtartóba hajítottam a készüléket. Megérkeztem a kávézóhoz és azonnal beszaladtam. Az egész épület tömve ezért nem kerültem el a felismerő tekinteteket.

- Bassza meg... - káromkodtam magamban, mikor megláttam végre Őt.

- Justin, de jó hogy látlak - szaladt felém a gyönyörű Anastasia.

- Anastasia, én is nagyon örülök, de most mennünk kell, gyorsan - fogtam meg a kezét magam után húzva őt az ajtó felé.

Kilépve  a kávéházból már újságírók sokasága várt minket. A villogó vakuktól alig látva szálltunk be az autóba és padlógázzal indultam el. A félhomályban egymásra néztünk, majd mindketten elmosolyodtunk bár sejtettük, hogy ebből baromi nagy botrány lesz.

- Hova menjünk? Mihez van kedved?

- Most semmihez Justin, csak kérlek vigyél haza.

- Rendben, mondd az utat, és mesélj mi történt? Nem a családi vacsorán kellene lenned?

- De, igen... - mondta elcsukló hangon, aztán láttam ahogy könnycseppek gördülnek le az arcán - másképp alakult ez az este.

A szerelmed a drogom ' Dove le storie prendono vita. Scoprilo ora