Miután bevettem az éles kanyart a kocsimmal, megszemléltem az előttem álló házat. Meseszép volt. Ablakai fából készültnek tűnt, falai pedig gyönyörű vöröses-barna színben pompázott. Az ajtóhoz vezető út kövekből volt kirakva. Magas, körülbelül két, talán három szintes lehetett. A ház előtt egy kis dísz tó tündöklött, mellette a kocsim foglalt helyet. Az egész telket egy nagy erdő ölelte körül, mindenhonnan madárcsicsergés hallatszott, plusz egyéb erdei hangok.
Amint kiszálltam a kocsimból még egyszer körbenéztem, majd elindultam az bejárat felé. Az ajtó mellett egy kis szépen kifaragott, fából készült csengő foglalt helyet. Csengetésem után, halk léptek hallatszottak, s hangosodtak fel. Egy aranyos kinézetű nénike nézett velem farkasszemet, kíváncsi tekintettel.
- Jó napot kívánok! Már beszéltünk telefonon. Annabell Raey vagyok a Marteich-től. - hangzott el az inmárron begyakorolt szöveg. A néni kissé felénk tekintete miatt a végén elővarázsoltam egy aprócska mosolyt, amitől láthatólag megnyugodott.
- Jó napot kedveském! Jöjjön csak be! - tárta szélesre az ajtót, megnyitva előttem a palotával egyenlő ház bejáratát. Ahogy képzeltem bent sem volt különösebben más a ház. Ugyanolyan elegáns volt belül, mint kívül. Amint beléptem finom illatok csapták meg az orrom. Gondolom éppen sütkérezés közben toppantam be. Cipőim levétele után körül néztem. A falak halvány barna színűek voltak, a falakon pedig a régebbi, de mégis elegáns lámpa foglalt helyet. A folyosón amin álltam, egy hosszú szőnyeg terült el azték mintákkal.
- Tessék csak utánam jönni! - indult el a folyosóról jobbra nyíló első helyiség felé. A puha szőnyegen lépkedve még egyszer körülnéztem, majd a küszöböt átlépve beléptem a nappaliba. A szemem elé táruló látvány eszméletlen volt. Velem szemben egy kandalló foglalt helyet. A tűz csak úgy égett, fák ropogását lehetett hallani. Előtte egy bársony anyagúnak kinéző kanapé foglalt helyet, két fotellel díszítve. Ahhoz, hogy bent is lehessen kényelmesen nassolni egy kis ovális alakú üveg asztalka állott a bútorok előtt. Mindezt egy hosszú könyvespolc ölelte körül, végig a kandallótól az ajtóig. Az itt már halvány narancssárgás falakon szintén képek lógtak.
- Tetszik kérni teát? - ámulásomból, miszerint egy palotába csöppentem a kedves öregasszony zökkentett ki.
- Igen, elfogadnék egy csészével. Köszönöm! - válaszoltam mosolyogva, majd helyet foglaltam a kanapén. Néhány perc sem telhetett el, mire a idős hölgy két csésze teával tért vissza.
- Köszönöm. - vettem el a csészét.
- Nos, eltudná magyarázni pontosan milyen funkciót szolgál ez a szerkezet? - ült le mellém, s aprót kortyolt a forró teából. Figyelmét rám szegezte, várta a mondandómat.
- Amivel a cégünk szolgál az a vadi új R.E.R. - kezdtem bele - Pontosabban Rendkívüli Energikus Riasztórendszer néven fut, e szerkezet. Feladata jelezni a betörni kívánó embereket saját tulajdonunkba, plusz értesíteni a rendőrséget az esetleges betörés során.
- Még a rendőrséget is értesíti? - meredtek nagyra a néni szemei. - Micsoda csoda masina.
- Igen, legújabb funkciójának ezt vezették be. - ittam bele a teámba. Finom édeskés íze volt, szerintem málnás lehetett.
- Itt is van önnél?- kérdezte hirtelen.
- Igen, a kocsimban mindig van egy termék, netálán ha nagyon fontos lenne valakinek. - meglepődtem, hogy ilyen hamar kellett a hölgynek. Nem rég kaptuk ugyanis a telefonhívást, miszerint egy vidéken élő lakos tájékozódni szeretne a riasztóról. Általában ilyenkor megbeszéljük, hogy mire is jó a szerkezet, illetve az anyagi részt is megvitatjuk. Mire pedig következőleg jönnék a vevőhöz, addigra egy kifizetett csekket nyújt át, ami által felszerelem a készüléket. Az idős asszonynak viszont úgy tűnt most lenne rá szüksége. Ez esetben a papírmunkát utólag végzem el, a vevő pedig azonnal fizet. Kissé feketén, de végül tisztázódik az üzlet.
