𝐛𝐞𝐭𝐰𝐞𝐞𝐧 𝐡𝐞𝐚𝐯𝐞𝐧 𝐀𝐍𝐃 𝐇𝐄𝐋𝐋 ; 𝘷𝘬𝘰𝘰𝘬

1.

•
•
•

vakító fény lepi be a néhány másodperccel ezelőtt még koromfekete teret, a liliom kellemes, mégis fullasztó illata felszáll a levegőbe, egy hárfán játszott, nyugtató hatást nyújtó dal felszólal, miközben arany színű csillámpor fénylik meg a fehérségben.

hirtelen a semmiből kezd el szállingózni a hó. végigborzong a test, ahogy porcelán bőre találkozik a meleget nyújtó fehér pamutokkal.
a hópelyhek kellemes hatással szolgálnak, ahogyan a meleg szellő feltámad, a zene pedig egy gyorsabb ritmusra vált át.

minden olyan hirtelen történik. az egyik pillanatban még havazik, a másikban pedig megjelennek a nap izzasztó sugarai, egész közelről, amitől a bőr perzselődni kezd. a berekedt, megfáradt bagoly huhogni kezd az égbolton éppen megjelenő ezüst hold láttán, csillagok milliói pedig táncra  hívják a tücsköket, akik boldogan felkapják a már megkopott hegedűket.

minden olyan kellemes, csendes. egészen addig, míg ezt a nyugalmat fel nem rombolja az a sok ember, ami egyszerre jelenik meg, ezzel egy hatalmas kontrasztot alkotva.

mindenki el van veszve, nem tudja, hol van, mi történik, miért ezen a helyen kötött ki, mégis mit tehetne. döntések. a saját döntéseink határoznak meg minket, s azok, akik az utolsó pillanatban bánták meg tettüket, azok, akik visszafordítanák az időt, és azok, akik abban reménykedtek, hogy az utolsó percben fogja megmenteni őket valaki: el voltak keseredve. megbánták, hogy megtették, hogy megölték magukat, hogy elvették azt az értékes életet, amit istentől kaptak. hiba volt.

egy ember viszont boldog volt. ez a hely sokkal szebb, világosabb, kellemesebb és illatosabb volt, mint azt elképzelte valaha is. meleg volt, mintha egy ölelésbe zárták volna a testét. tetszett neki, izgatott volt, a szíve örömmel telt meg. mégsem a pokolban kötött ki.

－ ne, ne, ne! －  hasít erélyesen a levegőbe egy kétségbeesett hang, ami egy elkeseredett nőhőz tartozott. ő az egyike volt azoknak, akik megbánták a tettüket. akik legszívesebben azonnal visszatértek volna a földre. bármit megadtak volna azért, hogy újra lent lehessenek, de ez lehetetlen volt.

－ mi ez a hely? mit keresünk itt? most akkor sosem fogunk hazajutni? ez a vég? －  volt a többi kérdés, mire halkan felnevettem. mégis ki rendelte magának ezt a befejezést, ha nem mi magunk? ki döntött úgy, hogy így vetünk véget mindennek, a földi életünknek, ha nem mi? az emberek naivak voltak, túl buták. még nem jöttek rá, hogy itt sokkal jobb.

－ minek ez a nagy felhajtás... －  sóhajt fel mellettem valaki, mire feléje kapom a fejemet. ahogy mindenki máson, úgy az ő arcán is ott volt az arany festék, ami belepte a száját, majd egy vonalban megcsillant az orra mentén és orcája két oldalán. szép volt.
mikor észrevette, hogy őt nézem, csodálkozva nézett rám. festett ajkai kissé elnyíltak egymástól, ahogyan szemei döbbenten nagyobbra nyíltak.

－ én sem értem, minek ez a nagy műsor, és miért siránkozik mindenki －  ingatom meg a fejemet sóhajtva, miközben két kezemet karba rakom mellkasom előtt. szokatlan volt úgy az otthoni ruháimra tekinteni, hogy már sokkal messzebb voltam tőle. már, ha lehetett valaha is otthonnak nevezni azt a helyet, ahol éltem.

－ mhm － bólint egyet, ahogy engem nézve elgondolkodik valamin. lassan oldalra dönti fejét, így néhány barna tincse elfedi a szemét, de ez nem  zavarja őt, csak egy mosolyra húzza a száját. nyuszi fogai kibújnak arany ajkai mögül, amitől nagyot dobban a szívem. édes volt. － jungkook vagyok! －  mutatkozik be boldogan.

őszintén bevallom, semmi értelmét nem láttam az ismerkedésnek ezen a helyen, de nevem akaratlanul is kiejtettem, ahogyan őt figyeltem azzal a nagy, boldog mosolyával az arcán.

－ taehyung － biccentek egyet, ahogy az összes többi hang eltompul, és csak a nevetését hallom meg. más volt. sosem hallottam még ilyet, még a hárfa hangja sem nyújtott akkora kényelmet, mint abban a pillanatban ez a fiú. mintha az évekig tartó szenvedésem után végre otthonra találtam volna. hazaértem.

•
•
•

____

bevallom, nekem nagyon tetszik, szóval remélem, hogy nektek is! ^^

az elején való leírás remélem, hogy jó lett :// próbálom megmutatni, hogy tényleg tudok írni ihh,és megpróbálom átadni majd a hely hangulatát meg az összes érzést

puszi, lemonyas <3