Első az üzlet..

hetedik.

A tegnap este történtek megpecsételték az egész éjszakámat. Akárhányszor lehunytam a szemeimet Daniele elégedett mosolyával találkoztam.
Kétségtelen, hogy a fiú odáig van a helyzetétől, élvezi ahogy játszhat velem. Ahogy minden elhangzott mondat után egy érintésével jutalmazott. És természetesen élvezte azt is, ahogyan minden érintésébe beleborzongtam.

Egy elfojtott sikítás közben belevetettem a fejem a párnámba, amikor a gondolataim kezdtek veszélyes vizekre evezni.
Sosem voltam még szerelmes, bár a helyzetem miatt nem is lett volna egyszerű.
Egy sráccal együtt voltam pár hónapig, apám engedélyével. Egy nagyon fontos ügyfél fia. Úgy látszik az apámtól sosem állt távol, hogy hasznot húzzon belőlem és a "szerelmi" életemből.
A lényeg igazából megtörtént, de nem voltam elragadtatva, nem voltam szerelmes a fiúba és nem vágytam rá, főleg annyira nem, mint Daniele-re.

Ismét megfejeltem a nagy párnámat. Nekem ilyenekre még csak gondolnom sem szabadna.

- Szerintem a párnába fulladás nem a legelegánsabb halál — hallottam meg mellőlem egy hangot, amire felkaptam a fejem. — Na de mesélj, ennyire borzasztó volt a tegnap este, ha már az öngyilkosságot fontolgatod?

- Ami azt illeti nem volt szörnyű. A bátyád igazi úriemberként viselkedett — ültem fel az ágyban.

- Sosem állítottam ennek az ellenkezőjét.

- Valóban — tűnődtem el. Igazából Daniele-t valami okból kifolyólag egy seggfejnek könyveltem el a fejemben. Úgy néz ki túlságosan előítéletes voltam vele kapcsolatban, de mint tudjuk: jobb félni, mint megijedni.

- Mellesleg Will korán reggel hívást kapott, de nem akart felébreszteni. Hívd majd fel — ezzel távozott Devon a szobámból.

Felkaptam egy köntöst és levánszorogtam a konyhába. Mielőtt belefolynék bármiféle munkába, szükségem van a koffeinre.

Már a pultnál ültem a csészémben lévő folyadékot kavargatva, amikor elfoglalták a mellettem lévő széket.

- Azt hiszem mi még nem találkoztunk hivatalosan — az idegen hangra felkaptam a fejem. — Easton — nyújtotta felém a kezét, melyet el is fogadtam.

- Destiny — mosolyogtam rá halványan.

- Nos, látom megkaptad a családi szuvenírt — mutatott a nyakamban lévő láncra.

- Nagyon úgy néz ki. Gondolom ennyi erővel a homlokomra is tetováltathatnám, hogy "Moreno tulajdon" — húztam el a szám és belekortyoltam a kávémba.

- Körülbelül. De ezt a tetoválásos ötletet inkább ne említsd meg Daniele-nek, mert ahogy ismerem vevő lenne rá.

- Nem lennék meglepve, ha lenne erre is saját embere.

- Van is — nevetett, majd magára mutatott. — A nagybátyám profi tetováló művész volt, 14 éves voltam amikor elkezdett tanítgatni, azóta én varrom itt a srácok többségét.

- Igen, azt már észrevettem, hogy sokakat nem csak egy-két minta borít be — tűnődtem el.

- Mindenesetre állok rendelkezésedre, ha véletlenül hiányozna a bőrödnek több száz tűszúrás — kacsintott rám.

- Szavadon foglak — majd köszönésképp bólintottam és bevonultam Daniele dolgozójába intézni pár telefont.

Will az első csörgésnél felvette.