Bakancslista

2. fejezet

Hétfő reggel Lisa elaludt, szokásához híven. Átaludta mind a 10 ébresztőjét és végül a 11.-re kelt fel, ami már tényleg a vésztartalék volt. Mikor kinyitotta szemét és rájött, hogy hétfő van és ráadásul éppen késésben van, eléggé bepánikolt. Hipersebeséggel készült el, reggelizni vagy tízórait csomagolni nem volt ideje, ezért gyorsan egy kis pénzt vett magához és elindult a suliba. Szerencséjére nagyon közel lakik a sulihoz s így odaért pont időben. Mikor belépett az osztálya ajtaján mindenki ujjongva fogadta, mert általában a tanár után érkezik, úgyhogy sokan gratuláltak is neki nevetve. Ő röhögve fogadta a gratulációkat s a gúnyos megjegyzésekre csak legyintett. Aztán bejött a tanár, aki maga is meglepődött, hogy ott találja Lisát.

Óra után megkereste Miát és Jesst és elmondta a nagy hírt, miszerint benne van abban, hogy végigcsinálják a bakancslistát és szem forgatva még bocsánatot is kért amiért olyan hajthatatlan volt szombaton. Barátnői nagyon örültek, s aztán nekiálltak egyből tervezgetni a nyarat és a teendőket. Nagyjából így el is telt a nap, unalmas órákkal és szünetekkel amiket átbeszélgettek, mint mindig. Aztán délután, tanulás helyett, találkoztak és elmentek szokásos helyükre, a játszótérre. Hova is máshova menne három 16 éves lány?

                                                                                           ...

Két hét múlva, évzárón végighallgatták a szokásos unalmas beszédet (ami minden évben ugyanaz, kisebb változtatásokkal) és aztán végre szabadok voltak. Első dolguk volt, hogy a fagyizóba menjenek,hogy teljesítsék a bakancslista első pontját azonban végül úgy döntöttek, hogy más megoldáshoz folyamodnak. 
- Irány a Lidl - kiáltotta Mia, talán kicsit túl hangosan.
- Na de a kérdés az, hogy milyen fagyit veszünk - jelentette ki Jess.
- Viccelsz? Ha már rávettetek erre, akkor rendesen csináljuk - mondta nevetve Lisa és kiválasztotta kedvenc ízű fagyijait, szóval szinte az összeset.
- Na jó.... Így könnyű - nevette el magát Jess, és Mia se tudta abbahagyni a nevetést, miközben próbált segíteni Lisának, ami nem nagyon jött össze vihogás közben.

Miután hazaértek, mármint Miáékhoz, előszedték a rengeteg fagyit és amiket még vettek és el kezdtek előkészülni  a filmestre.
- Nincs is jobb módja annak, hogy halálra zabáljuk magunkat fagyival, mint egy filmesten.
- És kinek az ötlete is volt ez?
- Természetesen a tiéd Mia. Ki másé? 
- Ha valamilyen ötlet a kajával kapcsolatos, az valahogy mindig a tiéd.
- Haha. Milyen vicces ma valaki...  Hol vannak a feltétek?
- Mik?
- A csokidarabkák, a csokis rúd, az öntetek meg az ilyenek. Annyit vettünk, hogy fagyizót nyithatnánk.
- Jaaa. Felfogtam. Azok ott vannak a másik zacskóba.
- Látom fejlődik a felfogási időd. Amúgy egyáltalán létezik ilyen? - nevetett Jess, aki csak most jött vissza, mert előkészítette a szobát és rendelt pizzát.
- Én nem tudom, ne rám nézz. Amúgy milyen filmet akartok nézni?- érdeklődte Mia.
- Nekem mindegy, csak ne horrort. Tudjátok, hogy azt nem bírom - mondta Jess, aki eléggé fél a horror filmektől, igazából a thriller  neki már simán elmegy horrornak.
- Oké, oké, amúgy sem terveztünk azt nézni.
- Szerintem maradjunk valami romi filmnél, azt mindhárman szeretjük.
-Oké. Ez jó ötlet.
- Nem tudtam, hogy neked olyanjaid is vannak - erre a megjegyzésre mindhárman elnevették magukat.
Előkészítették a fagyikelyheket és megjött a pizza is, így kezdetét vehette a filmest és az első dolog a bakancslistáról lekerült. De még hátra van 22.

/Ennyi lenne a 2.fejezet. Remélem nem baj, hogy nem túl hosszúak a fejezetek. Várom a visszajelzést, ha tudtok, írjátok meg, hogy így jó-e vagy legyenek rövidebbek/hosszabbak a fejezetek. Nagyon várom a visszajelzéseket, úgyhogy ha van időd/időtök akkor írjatok valamit, jót rosszat vagy csak szavazzatok, kösziii.  Remélem tetszik nektek történetem és jó olvasást nektek! puszi/