~ 𝐏𝐫𝐨𝐱𝐢𝐦𝐢𝐭𝐲~ 𝐂𝐇𝐎𝐈 𝐉𝐎𝐍𝐆𝐇𝐎 [최종호]

18.

"-Eunwoo!-ordototam majd amikor megfordult behuztam neki egyet aminek köszönhetően a földre eset."

Eunwoo a földön nyőszörgőt az ütmiatt amit kapot még Yeona sírva rogyot térdre, azonal oda sietem majd legugolva vetem a kezembe arcát és törölgetem le a könnyeit.
-Jól vagy?Bántot?-kérdeztem aggodva mire rámvezete könnyfátylas szemeit és csak nézet szemeimbe, nem szólt semmit ami megrémisztet.
-Jól vagyok-szólalt meg elhaló hangon-Azt hiszem
-Gyere-mondtam majd segitetem neki felállni de lábbai remegtek és még csoda hogy megtudod rajta állni.
-Nincs más választásom-felkaptam mennyasszonyi pózba, kezeivel átkarolta a nyakamat megállás nélkül csak sírt ami miatt a szívem szakadt meg érte. A többiek mikor meglátak meglepődtek de nem kérdeztek semmit, amit köszönök is nekik mert ebben az állapotban nem is igen tudnék mit mondani.

Óvatosan mentem a kocsinkhoz és raktam be Yeonát az anyósülésre. Látszolag nyugodtamnak tünik, a könnyei sem folynak már. Csak szipog.
Beszáltam melé és felé fordultam még ő némán lehajtot fejel ült melettem a kezeivel babrálva.
-Soha nem fordult még elő ehez hasonló velem-hangja nagyon halk volt, megfogtam az ölében pihenő kezeit aminek köszönhetően felnézett rám.
-Nyugodj meg-cirogatam lágyan a kezeit-Most haza viszlek, és ott elmesélsz nekem mindent-bologatva egyezet bele majd diktálta le a címét.

Remegő kezekel probálta kinyitni az ajtót Yeona de rásegitetem hogy kivetem a kezéből a kulcsot és kinyitotam helyete én.
Nagyon barátságos kis háza volt, de nem volt időm sokat nézelődni ugyan is ha nem fogom meg Yeona karját össze esik. Leültetem a kanapéra majd én is leültem mellé.
-Csak szolgáld ki magad, nyugodtan. Ha már rabolom az idődet-eldötetem a kanapén
-Nem rabolod-ráztam meg a fejem majd a konyhába sietem egy kis teát csinálni Yeonának hátha az segit neki egy kicsit. Bár a fájdalmán nem csökkent semmit de legalább megnyugszik egy kicsit tőle.
Mivel csak epres tea filtert találtam ezért epres teát csináltam neki. A kész teával a kezemben sietem vissza a maga elé meredő Yeonához. Átnyujtotam neki a teát amit halk rekedtes hangon megköszönve fogadot el.
-Nem akarok fájdalmat okozni neked, de sokal jobb lenne ha mindent kiadnál magadból-ültem le a kanapéra kedvesen rámosolyogva
-Eunwoo nem szokot inni-kezte én meg érdeklődve vártam a folytatást-Most viszont túlzásba vitte és mikor látta hogy a mosdóba megyek utánam jőt és letámadot, innen meg tudod a folytatást-mesélte de nem nézet rám hanem a teáját bámulta
-Kérlek probálj meg pihenni-sóhajtva letete a dohanyzó asztalra a poharat majd rám nézve bizonytalanul bolintot-Itt maradok veled amég el nem alszol-lassan lehunyta szemhélyait én meg néztem a gyönyörű arcát ami most már békésen pihent néha néha viszont arca eltorzult ami arra következtet hogy rosszat álmodhat. Megelégelve a bámulását felálltam azal a célal hogy haza megyek hiszem Yeona biztonságban van, nekem meg nincs mit keresek a házában.
De kezem után kapot
-Kérlek.......maradj itt velem, ne hadj egyedül-kérlelt félálomban. Sóhajtotam egyet majd bolintva egyet ültem le a kanapé elé a szönyegre és figyeltem Yeonát. Nem tudtam kérését megtagadni, szüksége van valakire aki melette áll még ebben az idő szakában is. Eunwoo ezutal messzire ment aminek következményei is lesznek azt én garantálom hogy ezt még megkeserüli.