Idegen (3.rész)

544 23 1
                                    

Miután anya beleegyezett, rohantam fel a szobámba és összepakoltam, ami kellhet.
- Szia, anya elmentem. - mondom és válaszát meg sem várva kiléptem az ajtón.
Már nagyon sötét volt kint ezért siettem. Mikor a kanyarba voltam, meghallottam valamit amitől nagyon megijedtem, de nem fordítottam rá különösebb figyelmet, egész addig ameddig egy sötét alakot nem vettem észre a hátamnál, rohanni kezdtem, és közben Calumot tárcsáztam.
- Hagyjon békén!! - kiabáltam az illetőnek aki mögöttem volt.
Gyorsabban elkezdtem szaladni de kezdtek elfáradni a kis rövid lábaim.
Calum végre felvette.
- Lis jössz már? - mondta, én pedig kihangosítottam.
- Igen apa, mindjárt otthon vagyok. - mondom, azért hogy az illető lekopjon.
- Te mit ittál? - kérdi.
- Ja csak koktéloztunk a csajokkal a buliban.
- Lis te miről beszélsz? Jól vagy?
- Igen mindjárt otthon vagyok apa, ja igen tudom sokáig bent voltál ma a rendőrségen, ja semmi baj majd én csinálok vacsorát.
- oké köszi. - ment bele a játékba Calum is.
- Na sziaa, puszi mindjárt otthon vagyok.
- Okés, szia lányom.

Fhu ezt megúsztam!
Mire hátra fordultam már nem volt ott senki, és útközben megérkeztem Calum házához. Gyorsan bekopogtam és szó nélkül bementem, és bezártam az ajtót.
- Lis mi volt ez? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Én...én..engem követett...valaki! - mondom és egyre gyorsabban veszem a levegőt ami nem jó, mert előjön a pánik rohamom.
- Ki? Ki volt az? Láttad?
- E-h-egy söhtét alak!
- Jó, nyugodj le. Vedd egyenletesen a levegőt. - mondja, mire a lábaim nem bírják többet és lecsúszok az ajtó mellé a földre.
Calum legugol és elkezdi simogatni a hátam, ami most jól esik.
Kis idő után megnyugszok és próbálok felállni ami nem megy és visszaesek a földre. Haha nem is lennék:/
Calum meg fogja a kezem és fel húz a földről.
- Gyere, egyél valamit. - mondja és tol a konyha felé.
- Nem vagyok éhes. - mondom kedvtelenül.
- Egyél valamit kérlek.
- Jó na. - mondom és megforgatom a szemem.
- Máskor is volt pánik rohamod?
- Egyszer még 6 évesen. - mondom és elkezdek enni.
--------------------------------
- Biztos jól vagy mostmár? - kérdi Calum és a hálószoba felé tartunk.
- Igen. És köszönöm.
- Mit?
- Hogy megengedted hogy itt aludjak és hogy megnyugtattál, eddig nem sok embernek sikerült ilyen helyzetben. - mondom és elhúzom a szám.
- Ugyan már, semmiség.
Amúgy aludhatsz te az ágyon én meg a földön fogok.
- De ez a te házad, én alszom a földön. - mondom és kikapom a kezéből a párnákat.
- De neked most pihenésre van szükséged!
- Nem igaz!
- De!
- Nem!
- Jó akkor legyen úgy hogy először én alszom az ágyon aztán később cserélünk. Megfelel?
- Igen.
- Akkor jó éjt.
- Neked is.

Hamar elaludtam.

sorry hogy rövid lett de ezt óra közben írtam és lehet hogy hibák is vannak benne🤷‍♀️

Felelsz vagy Mersz? /Figyellek!/ Donde viven las historias. Descúbrelo ahora