Az ötödik tekergő-Cassiopeia Lupin

Remus szemszöge

Szeptember 1.
Jelenleg a Roxfortba tartó vonaton ülök és gondolkozom, ami fel is tűnik Siriusnak és Jamesnek.
- Min gondolkozol ennyire Holdság?-Ágas
- Mi a baj?-Tapmancs
- Csak elgondolkodtam-sóhajtottam
- Mostanában gyakran előfordul-jegyezte meg Sirius
- Van egy ikertestvérem Luna, tudjátok mondtam.-bólintottak egyet- A nyáron nagyon elzárkózott mindenki elől, főleg előlem. Rettenetesen aggódok érte. Nem egy társasági boszorkány az biztos, de előlem soha nem zárkózott el. Mindig ott volt velem, ha otthon voltam. Viszont idén nyáron valami megváltozott. Került, lerázott és a kérdéseimre kitérő vagy semleges választ adott. Valami biztos történt vele, amit nem mond el. Vagy lehet mégis egy szörnynek tart, ez mondjuk megmagyarázná miért nem nézett soha a szemembe - mondtam el nekik, ami nyomta a szívem egy jó ideje. Nem is vettem észre, de a kezem ökölbe szorul és pár könnycsepp is végig szántotta az arcomat. Gyorsan letörőltem a könnyeimet és vártam, hogy mit fognak mondani.
- Azok alapján, amit meséltél biztos vagyok benne, hogy nem utált meg.- kezdte James
- Inkább történhetett valami, amiről nem beszélt senkinek. -fejezte be Sirius
- Lehet, de az igazat nem mostanába fogom megtudni -sóhajtottam újra feszülten
- Írj neki azért egy levelet hát ha válaszol -bátorítottak
-Rendben, írok neki holnap reggel majd.- mosolyodtam el halványan

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°
Már megérkeztünk a Roxfortba és az elsősöket is beosztották már. A lakoma viszont még nem kezdődött el, amit mindenki furcsáll. Ebben a pillanatban beront Friccs és valamit  mond az igazgatónak és ki fut.
- Kedves diákok! Sokan gondolom tudjátok, hogy több varázsló- és boszorkány képző szakiskolával is tartjuk a kapcsolatot. Kivételes esetekben tanulókat is átvehetünk vagy cserélhetünk a helyzettől függően. Ettől a tanévtől pedig új diák csatlakozik a harmadik  évfolyamhoz! Köszöntsétek szeretettel Cassiopeia Luna Lupint! -nem akaratam elhinni, amit mond. Eközben minden szempár rám szegeződött majd belépett a testvérem a terembe és érzelem mentes, rezzenéstelen arccal ment el a Teszleg süvegig maga mögött pedig James apja volt. Dumbledore a fejére helyezte a süveget és Fleamonttól elvett egy vastag borítékot.
A gondolataim kavarogtak ezerrel, de folyton két gondolat kúszott be a többihez: 1. Mikor és miért lett ilyen?! És 2. Csak ne a Mardekárba kerüljön.
Az a pár perc, amíg elkiálltotta magát számomra inkább óráknak tüntek.
-GRIFFENDÉL!!!- amint ezt kimondta mérhetetlenül nagy kő esett le a szívemről.
Még váltottak pár szót és Fleamont elhagyta a termet és valószínűleg az iskolát is. Az ikertestvéremtől Dumbledore úgy tűnt hogy kérdezett valamit amire készségesen válaszolt is. Aztán elindult az asztalunk felé, ahol James és Sirius egyszerre kiállítottak neki, hogy üljön ide. Bár ahogy láttam rajta nem szívesen tette, de a végén leült Ágas mellé ahol bemutatkoztak neki. Ágas és Tapmancs pedig szemmel beszélt meg valamit. És elkezdték vallatni... Azt hittem agyonütöm őket, de meggondoltam magam egy kérdésük miatt
- És melyik suliba jártál? (Sirius)
Legnagyobb meglepetésemre válaszolt nekik, méghozzá normális hangnemben, normálisan
- Az első két és fél évemet az Ilvermorny-ban majd egy fél évet a Dumstrang-ban töltöttem
A válasza után teljesen lefagytam. Majd 3 hónap után először nézett a szemembe. És kitudtam egy pillanat alatt olvasni mindent a szemeiből, amitől teljesen lesokkolódtam újra... Megtörtség... Szenvedés... Kínzás... Félelem... Elkeseredettség... Bizonytalanság... Megbánás... És rengeteg bűntudatot láttam benne
Hirtelen feszült, dühös és kicsit csalódott lettem, majd a bűntudat kis szikrája keletkezett a szívemben
Nem tudtam mit csinálja és azt se hogy hogyan derítsem ki mi történt vele
Kezdtem kétségbe esni.......

Folytatás...