ülök az üres kádban. egy óra ketyeg valahol a szekrényünk belsejében.
- fel fogok fázni - gondolom magamban, - de számít is valamit az egészségem?
éjfél van. szemeim felakadnak, a fejem egy
nagyot koppan a kádunk kemény peremén,
ám én nemtörődöm módon fekszek tovább
repedt, véres halántékkal a fürdő fenekén
a bőröm szép lassan leválik erőtlen testemről,
az izmok is elengedik törékeny, gyenge csontjaim.
a harmónia hirtelen pánikba fordul át,
és borzalmas fájdalmat érzek agyam bizonyos pontjain.
kicsorgott bordáim közül petyhüdt lelkem.
eldugult a lefolyó. úgy tűnik, ezt a töménységet már neki is nehéz megemészteni.
tudja, hogy efféle melankóliát nem bírnának el városunk vízvezetékei.
minden okés - sóhajtom már enyhültebben
hiszen könnyeimben lassan elsüllyedek,
és már fojtogató hajszálaim sem zavarnak engem,
mert a ketyegő óra végleg leállt, és a
fürdőszoba örökké így maradt, halálos csendben.
YOU ARE READING
szemeszter
Poetrypár versem az elmúlt időszakból még várható néhány rész, hiszen mostanában sok az inspiráció, sajnos vagy nem sajnos 01. 06 - #1 költészet 01. 08.- #1 verses kötet - #1 poems 01.14. - #1 versek
