Hirtelen London

6. rész

-Legalább a nevedet áruld el!-szólt utánam a fiú mikor be léptem az ajtón.

-Lilla-üvöltöttem besértődve.

Akárhányszor meg hallom a hangját a szívem a torkomban dobog, de nem szeretném, hogy azt higyje oda vagyok érte.

[...]
Már lehetett olyan 11:30 de valahogy nem jött álom a szememre pedig holnap van az első napom a suliban és nem szeretnék karikás szemekkel menni, ezért gondoltam ki ülök a friss levegőre egy picit.

Amikor fel néztem az égre hirtelen elhunyt bátyám arcát láttam meg az égén, úgy éreztem képzelődök.

-Sok sikert az első naphoz, annyira büszke vagyok rád hugi! -hallottam meg testvérem hangját.

A mondat hallatán rám jött a sírás amitől a mellkasom is fájni kezdett.

-Mi a baj?-kérdezte az ajtajából kilépő Louis.-Hallottam a sírást gondoltam meg nézem történt e valami.-mondta a kíváncsiskodó fiú.

Mikor látta a fájdalmat az arcomon át ugrott a két erkélyt elválasztó kerítésen az aggódó Louis és meg érintette a vállamat, majd letörölte kezével az arcomról a könnyeket.
Olyan érzésem volt mintha már évek óta ismerném, hirtelen azon kaptam magam, hogy karjai közé borultam és úgy folytattam a sírást.

-Kérlek most már próbálj meg aludni.-súgta a fülembe a fiú és jó szorosan átölelt.-ha bármi baj van csak írj rám.-suttogta.

Az utóbbi mondatán el gondolkodtam mivel én még nem kérdeztem meg a nevét, lehet azt hiszi mindenki ismeri...