...Az egész iskola, akár a város, néma volt.. Minden kis zaj kiabálásnak hatott a némaságban. Ez próbára teszi az embert, anélkül formálja át, hogy észrevenné. Aki csendben éli az életét hogyan vár nagy visszhangot? Mert az a gyász. Az pedig ritkán nagyobb, mint az eredete. Addig emlékeznek valamire, míg a visszhang él, és formál. Utána már csak történelem, ami fölveszi a visszhangot, és idővel újra meg újra lejátssza. E során persze elkopik a lemez. De az emlék nem. Az emlék megmarad. A hang elhalkul, az árnyék elhalványul. De az emlék megmarad. Azt továbbadjuk, és mind kicsit formáljuk. Gondolj bele! Bár mindig máshogy, mégis mind emlékszünk legalább egy kis részletre abból a történelemből, amit tanítanak, ami oly mélyen beleépült az emberiség tudatába, hogy még mindig formálja azt, és emlékeznek rá. Bár régen éltek, van miről emlékezni. De aminek nincs hatása, amire nincs miről emlékezni, megszűnik, mintha soha nem is lett volna. Még ha csak tegnap történt is... [...] ... A csend eggyé tesz a tömeggel. A hangja mindenkinek egyedi, felismerhető, megkülönböztethető. Felismered róla az embert.
De a csendben nem.
YOU ARE READING
GondolatVihar
RandomIde gyűjtöttem össze a véleményem néhány témáról, mint például a Remény, vagy az őrület. Kilenc eleme lesz (egyelőre). Hamarosan elkezdek dolgozni az összefüggő történeten. Minden eddigi fejezet benne lesz, illetve Új, rövidebb elemek is.
