Majdnem tehetség, egy testvér árnyékában (Mária Anna Mozart)

1. fejezet

Mária utált teázni. Öt éves volt csupán, mégis egyhelyben ülve kellett egy kifejezetten csúnya bögrécskéből innia.  És ráadásul ma még édesanyjával sem találkozhatott, mert elvonult az orvosokkal és bezárkóztak a hálószobába. Tudta hogy testvére lesz és ennek nagyon örült. Egész eddigi életében szolgálók és dajkák vették körül. Most végre lesz valaki, akivel játszhat és jól érezheti magát.

- Megszületett! - Szaladt ki az ajtón Alphonsine, az édesanyja kedvenc komornája.- Kisfiú!

Mária az ajtóhoz indult, hogy benézzen, de a komorna elé lépett. 

- Most nem mehet be kisasszony! Az édesanyja nem úrhölgyi állapotban van, nem lenne illendő látnia... Menjen a szalonba az édesapjához, majd ott láthatja a testvérét.

"Nem úrhölgyi kinézet" Mária tudta mit jelent ez. Születése óta hozzá volt szokva, hogy szüleit csak tökéletes állapotban láthatja. Nem értette az okát, de természetesnek vette, mert ebben a szellemben nevelték.

Belépett a szalonba. Édesapja a karosszékben ült, és egy könyvet lapozgatott.

- Nannerlh! Nem az illemtan oktatáson kéne lenned?

- Igen, apám, de elengedtek, hogy megnézhessem a testvéremet.

- Rendben van, de utána pótold be a lemaradást! - Szólt az apja, Leopold Mozart.

Ekkor feltárult az ajtó és a főkomornyik lépett be mellette az egyik bábával. 

- A gyermek megszületett, Uram! - majd int a bábának, hogy hozza be a gyermeket. A nő szinte földig hajol és közben mutatja a kisfiút. Mária meglepődött. Ez a gyermek apróbb volt, mint gondolta. Kicsi kezével a takaró szélét markolta és csöndben nézelődött.

- Milyen aprócska fiú... Reméljük, örökölte a tehetségemet!- Majd intett a komornyiknak. Az kikísérte a bábát a szobából. 

Az apja tehetsége mindig is csodálattal töltötte el a lányt. Nagyon szerette hallgatni, ahogy az apja fürge ujjakkal játszik a hegedűn, és alig várta, hogy ő is kipróbálhassa. Ám valahányszor rákérdezett, édesapja csak annyit mondott: "Később, lányom, addig tanulj szorgalmasan illemet!"

Anyját legközelebb vacsorakor látta újra, amikor hatalmas ruhában, szoros fűzővel, púderezett arccal belépett az étkezőbe. A vacsora szokás szerint változatos ételekből állt. 

- Nannerlh! Mit tanultál ma illemtanból? - kérdezte az édesanyja.

- A helyes viselkedést egy teadélutánon. - felelte a kislány. Megkérdezte volna, hogy mi történt a bezárt szobában, de nem merte, mert tudta, anyja csak megszidná, amiért kérdezősködött. Igy inkább kihúzta magát és folytatta az evést.

Este az ágyában fekve arra gondolt, hogy milyen jó lesz majd, ha nem egyedül kell unatkoznia az illemtan órákon. Az öccse biztos több időt tölthet majd vele mint a környékbeli gyerekek akiket néha figyelt a kocsi ablakából, ahogy játszanak, ám amikor megkérdezte az édesanyját, hogy nem jöhetne estleg ki hozzájuk játszani, nagyon le lett szidva. Örökre eltiltották a falusi gyerekektől így továbbra is csak az ablakon keresztül figyelhette, a vidáman ugrándozó fiúkat és lányokat.

A kistestvére születésétől kezdve Mária élete megváltozott. Az öcséhez (akit Joannes Chrysostomus Wolfgangus Theophilus Mozartnak kereszteltek) egyre erősebb kapocs kötötte ahogy cseperedett. Wolfgang fiatal korában el voltak zárva egymástól, de két évesen már néha lehettek együtt. 

Nyár közepe volt, Mária hetedik születésnapja. Már nagyon várta ezt a napot, mert két napja nem szabadott bemennie a saját szalonjába, mert a születésnapjára készültek. Reggel a szokásosnál kétszer gyorsabban elkészült és sietve szaladt le reggelizni.

A születésnapokat hagyományosan ebédkor ünnepelték,  akkor az egész család ivott az egészségére és az étkezés után elfogyasztották a tortát ami, mint minden évben, most is nagyon finom volt, de Mária már alig várta hogy végezzenek és megtudja, hogy mi volt a nagy készülődés.

- Boldog születésnapot Nannerlh! - Szólt az apja - Itt az ideje, hogy megkapd az ajándékod. Kövess kérlek.

Elindultak fel a lépcsőn és felértek a rózsaszín szalon ajtajáig. Leopold egy kulcsot tartott a kezében. 

- Íme az ajándékod - azzal elfordította a kulcsot a zárban.

Mária lenyomta a kilincset, kinyitotta az ajtót és elakadt a lélegzete...