Emlékezz! [TAEKOOK]

Negyedik fejezet - Új család, új élet

Még egy kis ideig beszélgethettem a két fiatal Min lánnyal, majd ők is magamra hagytak, mivel Yoora - azaz az anyukájuk - elvitte őket készülni, s mivel már én is eléggé unatkoztam ráadásul készülnöm is kéne, így lassan én is vissza indultam a szobánkba, ahol egy csapat alfa fogadott, akik belépésemre mind rám kapták a tekintetük. Álljunk meg... Van köztük egy omega?

- Kim Úrfi... Rosszkor jöttem? - kérdezem egy kicsit megszeppenve, ugyanis ez a szoba túl kicsi ennyi alfának és nekem. De az is lehet, hogy csak én gondolom így...
- Nem dehogy, gyere ülj le - paskolja meg maga mellett a helyet Namjoon.
- Ha nem haragszik, akkor ezt a lehetőséget most kihagynám...
- Túl sok az alfa igaz? - mosolyodik el halványan. Bármennyire nem akartam, Namjoon és Jin kiismert az évek alatt.
- Hmmm.... - bólintok egy aprót és toporogni kezdek az ajtóban. Ez így elég kínos, viszont nem merek beljebb menni.
- Akkor sem jössz be, ha mellettem kellene lenned? - szólal meg mosolyogva a kis szőkeség. Ő az omega. Gyönyörű.
- Hát én... Nem is tudom.
- Naaa, ne kéresd magad! - ragadja meg kezemet eddig csendben ülő, ismeretlen alfa, mire össze rezzenve próbálok szabadulni.
- Engedj el! - mondom a kelleténél hangosabban, majd a fülemre szorítom a kezem, mivel elkezdett sípolni. Szemeimet szorosan összezárva dőlök neki a falnak és csúszom le a földre.

- Engedj el! - sírok fel hangosan, s megpróbálok szabadulni az alfa karmai közül. A ház körülöttünk lángokban áll, de ő halál nyugodtan áll felettem és vesz szemügyre alaposan.
- Tetszetős kis omega vagy te. Kedvemre való... - morogja mély hangján, mire teljesen ledermedek.
- Engedd el az öcsémet! - löki le rólam Noona, majd neki esik az alfának. -Fuss Taehyung! Fuss el! Ne áll meg! Ne állj meg bármit hallasz! – szól rám Noona, majd ismét az alfának ugrik. Én csak könnyeimet nyeldesve figyelem őt egy ideig, ahogy harcol, majd erőtlenül hullik a teste a földre. Meghalt.

- Nem! Nem, nem! Nem lehet! - kiabálok téli torokból. Nem halhatott meg. Nem lehet. - Noona. Nem hagyhatsz egyedül... Nem teheted... - sírok fel halkan és összekuporodom a fal mellett. Hevesen kapkodom a levegőt, könnyeim pedig maguktól folynak végig arcomon.
Jin és Namjoon már rég előttem térdel, de nem hallom őket, mivel fülem még mindig sípol. Látom, hogy szájuk mozog, de nem értem és hallom mit mondanak.
- Nem... Nem értem - rázom meg fejemet, de lassan könnyeim miatt látni se látom őket. A semmiből csap meg egy ismerős csokoládé illat, majd hirtelen magához ölel valaki, ezzel kizökkentve engem. Az idegen miatt lassan a sípolás abba marad, így végre hallhatom mély nyugtató hangját.
- Nyugodj meg Taehyung. Nincs semmi baj - simogatja hatalmas kezével hátamat, ami miatt szívem is lassabban kezd el verni végre. - Mostmár jó? - húzódik el tőlem egy kicsit, hogy kezei közé foghassa arcom és letörölhesse könnyeim. Kérdésére csak egy aprót bólintok és eltolom kezeit magamtól. Túl közel került hozzám.
- K-Köszönöm Úrfi.
- Ezt... Hogy csináltad Jeon? - kérdezi meglepetten Namjoon. Erre én is igazán kíváncsi lennék. Miben másabb ő, mint a többiek? Az ő érintésétől miért nyugszom meg, míg a többi alfáétól bepánikolok? Nem értem. Nem értem magam.
- Csak erre jártam és hallottam, hogy baj van. Ösztönös cselekedet volt, nem több.
- Nem baj. Inkább örüljünk annak, hogy ő képes volt megnyugtatni Taet -sóhajt egy aprót aggódóan Jin és lassan felhúz a földről, majd ágyamra ültet.

- Nem akartam elrontani a kedvüket... Sajnálom - motyogom jobban össze húzva magam és körbe pillantok. Miért néznek így rám?

- Miért rontottad volna el? Nem csináltál semmi rosszat - mondja mosolyogva az omega és mellém ül. - Hogy lehetne haragudni rád? Csak nézz magadra! - kuncog fel mire zavaromban köpni nyelni nem tudok és inkább lehajtom fejemet.

- K-Köszönöm. De nem is ismer. Miért mond ilyeneket?

- Miért ne mondanék? Omega vagyok akár csak te. Társak vagyunk.

-De én...

- De te? Te egy gyönyörű és kedves omega vagy. Mindenki tudja, hogy mennyit törődsz a két Kimmel, annak ellenére is, hogy senkihez nem akarsz közel kerülni.

- Azért csinálom, me-

- Mert a feladatod? Véletlenül sem azért, mert késztetést érzel rá?

Szavai miatt egy kicsit elgondolkozom. Tényleg törődnék a két alfával? Eddig csak kötelességnek tartottam azt, hogy vigyázok és gondoskodok róluk... De be kell vallanom, hogy tényleg szívesen csináltam. Boldog voltam attól, hogy ők jól vannak. Mintha... Ők jelentenék nekem a családot.

- Azért csináltam, mert ők a családom... Mindig csak arra a családomra gondoltam, akikre nem emlékszem és észre se vettem, hogy már a két Kim tölti be ezt a helyet.

- Tényleg így gondolod? - kérdezi meglepetten Jin, mire egy aprót bólintok.

- Ti voltatok azok, akik mondhatni felneveltek. Testvérként kezeltetek annak ellenére, hogy én mennyire elutasító voltam veletek szemben. Hálás vagyok nektek, noha ez nem is látszik mindig.

- Nem kell köszönnöd semmit és hálás sem kell legyél. Szeretünk téged és azóta, ha nem is vér szerint a testvérünk lettél. Te is ugyan olyan Kim vagy, mint mi - szólal meg Namjoon egy kis idő után , majd hozzám sétálva magához ölel. - Ne merj többet vitatkozni velem! Hallgas a bátyádra.

- Ne vitatkozz velem többet Taehyung - ah! Hallgass a nővéredre.

- Noona... - suttogom magam elé meredve, mire értetlenül pillantanak rám.

- Kit hívtál Noonának? – kérdezi Yoongi homlokot ráncolva és keresztbe fonja karjait.

- Nekem... Volt egy nővérem. Nem emlékszem a nevére és az arcára, csak a hangjára. Tudom, hogy vele együtt tanultam a gyógynövényekről és a használatukról és arra is emlékszem, hogy... Valószínűleg feláldozta magát azért, hogy én el tudjak menekülni.

- Ne legyél szomorú - ölel magához szorosabban Nam, mire szipogva vállába fúrom arcom.

- Próbálok, de... Akárhányszor eszembe jut, hogy lehet miattam halt meg bűntudatom van.

- Ő sem akarná azt, hogy rosszul érezd magad. Gondolj arra, hogy nem azért mentett meg téged, hogy miatta szomorkodj.

- Megpróbálok, de nem ígérek semmit – mosolyodom el halványan és Jinre pillantok, aki könnye szemekkel bámul rám és szipog. - Jinnie – nézek rá nagy szemekkel, majd elengedve Namot hozzá totyogok és megölelem.

- Miért nem mondat el ezeket eddig? Tudtam volna segíteni, hogy ne érezd rosszul magad és-

- Ne okold magad kérlek. Nem olyan régen emlékszem ezekre a részletekre és lényegtelennek tűntek. Tegnapig azt hittem, hogy ezek valamiféle rémálmok.

- De akkor is..

- Engedd el Jin. Mostmár tudjuk és ez a lényeg - fog Nam bátyja vállára és halványan elmosolyodik.

- Na, hogy végre egymásra talált végre a három fivér ideje lenne megismerni a csapatunk két új tagját, mivel már Tae és a Jeon gyerek is ide tartozik, aztán mehetnénk végre, mert utolsónak se szeretnénk oda érni – mondja egy hatalmas mosollyal rohamom okozója és felpattan helyéről.

-Igaza van. Menjünk.

Tae-mi<3

Később még át fogom nézni hátha van benne hiba, addog is jó olvasást ^^