Van amikor a szó már kevés... Van amikor elé állnál és megmondanád a véleményed de nem teszed... mert, már elfáradtál. Magányosan sírsz párnak között és nem érti meg, hogy annyira véd, hogy azzal okoz fájdalmat. Nem kockáztat. Próbálsz neki segiteni de mindhiába.... Egy reszed talán most sorvad el mint egy elátkozott sötét rózsa... Lehet... de már nincs mit tenni. Próbáltam erősebben utálni rá, de nem sikerült. Együtt harcoltunk a gonoszok ellen de már lehet feladtad lehet nem... De mivel én így látom inkább a párnáimba és írótollamba folytatom bánatom.
Thank you, my villians.... Thank you....
Most láthatjátok mennyire vagyok boldog...
YOU ARE READING
Lélek Szilánkjaim
PoetryEz a "könyv" lelkem apró hangulat ingadozását fogják szavakba önteni vagy kósza gondolataim megfűszerezett sorait édesítik egy kis szürrealizmussal. Minel költőiben párat de párat minél egyszerűbben,mert néha a legegyszerűbb a legjobb. Könyvborító...
