Ha egy napra madár lehetnék,mit meg nem csinálnék, folyton a szárnyamat bontogatnám miközben semmivel sem foglalkoznék. De ha madár lehetnék nem is akármilyen, Főnix testben ragadnék az már biztos. És hogy miért?
Egy nap alatt elrepülnek északra majd vissza, látnám az északi fényt és a csillagokat, majd mennék egyre-egyre előre míg sem visszaérnek délre onnan ahonnan elindultam. Egy délelőtt alatt élnek, félnék, szeretnék, gyűlölnék, nevetnék és sírnék. Délután még inkább élnék repülnék fel meg nézni határaimat lezuhannék majd az utolsó tizedmásodpercben megállnék a földtől egy fel méterre se, és tovább repülnék. Megnézném a naplementét. Majd utolsó óráimba tollakat hagynék minden ablakba, azoknál akiket szeretek. Visszamennék ahol még látom a napot. Ott felrepülnék majd a nappal zuhannék de már nem állnék meg. Hamuvá égnék és meghalnék.
Csak azért,hogy újra éledjek.
YOU ARE READING
Lélek Szilánkjaim
PoetryEz a "könyv" lelkem apró hangulat ingadozását fogják szavakba önteni vagy kósza gondolataim megfűszerezett sorait édesítik egy kis szürrealizmussal. Minel költőiben párat de párat minél egyszerűbben,mert néha a legegyszerűbb a legjobb. Könyvborító...
