"Szeretném felhívni figyelmeteket arra hogy aki nem látta még a 9. -dik évadtól, vagy inkább nem ért el odáig annak spoiler veszélyt tartalmazz, főleg a további részekben! Néhány szereplő csak egy pillanatra visszafog térni ebben a történetben! ,,
~...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
"Képleten vagyok őszinte lenni önmagammal,,
A R I E L W O L O W S K Y
Lebanon, Kansas 13.10.2020
Szinte azonnal kipattantam a fiúk autójából, mikor megpillantottam az útszélén fának támasztva az én matt fekete motoromat. Nagyra széttártam mindkét karjaimat, átöleltem a járgányt.
- Már itt van a mama. - sok puszival üdvözöltem s közben meg simogattam. - Ez most tényleg a motorhoz beszél? -suttogta báttyájának Sam. De Dean csak nézett engem és a járgányomat, nem lehetett az arcáról semmilyen érzelmet leolvasni, míg a másik testvér meg értetlen fejet vágott.
- Khmm, Ariel... -köhintett egyet Sam. Elengedtem a matt fekete csodát, és neki szenteltem a figyelmemet. Szerintem őrültnek néznek engem hogy a motoromhoz beszélek, és még puszilgatom de ez az egyetlen olyan emlék ami a családomra emlékeztet.
- Khmm, igen elnézést. - vakartam meg zavaromban a tarkómat. Eléggé kínos a szitu mit ne mondjak. Éreztem ahogy egyre melegem lesz. Baszki, pont ilyenkor és ilyenen kell zavarba jönnöm, úgy hogy tiszta paradicsom a fejem?! Istenem....
- Nos köszönöm szépen a fuvart, de akkor én megyek a dolgomra. - szedtem össze a cuccaimat a földről, majd a kifeszítettem a motor hátuljára. Miközben pakoltam éreztem ahogy feltűnően néznek engem szemeikkel, sőt inkább már átlyukasztották a mellkasomat tekintetükkel. Nem értettem a helyzetet, mert itt már külön válnak az utaink. Akkor miért bámulnak mozdulatlanul? Hamar kirepült a gyanakvó vágyi érzetem és nem foglalkoztam velük, mert biztos csak a mocimat nézik milyen menő. Mondjuk dicsekedhetnék nekik órákon keresztül róla. Már épp vissza akartam fordulni az útra, mikor pisztoly betöltésére lettem figyelmes. Mint flash én is a saját fegyverem után kaptam, és amilyen gyorsan megfordultam feléjük tartottam a fegyvert, váltakozva kettőjük között.
- Azt hitted ilyen könnyen elengedünk? Főleg miútán láttuk mi is vagy valójában? - szólalt meg először Dean. Érezni lehetett a hangjában a dűhöt, és hogy azonnal most szivesen kinyírna.
- Természetesen hogy nem, vadászok vagytok szint úgy ahogy én is. És hogy megnyugtatsalak titeket, nem ölök embereket. - a hangom csöpögött a gúnytól, miközben elküldtem a melegebb éghajlatokra az aranyhajt. - Hazudsz. - szűkítette össze szemeit mégjobban, mire én megforgadtam a párjaimat. Sam szinte kussba volt és figyelte köztünk lévő cérnát, hogy mikor fog az elszakadni. Éreztem hogy egyre növekszik a feszültség köztünk, nem tudtuk melyikünk fogja meghúzni elsőnként a ravaszt, mert állandóan váltogattuk egymásra a fegyvert.
