"Szeretném felhívni figyelmeteket arra hogy aki nem látta még a 9. -dik évadtól, vagy inkább nem ért el odáig annak spoiler veszélyt tartalmazz, főleg a további részekben! Néhány szereplő csak egy pillanatra visszafog térni ebben a történetben! ,,
~...
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
"Néhány dolog megváltozhatatlan, és ezzel együtt kell élnünk.,,
𝐀 𝐫 𝐢 𝐞 𝐥 𝐖 𝐨 𝐥 𝐨 𝐰 𝐬 𝐤 𝐲
Lebanon, Kansas 12.10.2020,
Felszabadultan de még is boldogan szeltem az utat jó öreg szülő városom felé Kansas-be. A sűrű fák mindkét oldalamon szinte csak elhomályosottak a gyors sebesség miatt, a szél szinte belemarkolt hosszú s vastag sík egyenes szőkés-barna fenékig érő hajamba. Délután fél 5 lehetet mikor a napsugarait éreztem magamon. Imádtam ilyen időben az én drágámmal szelni az utakat, egyedül vezetni a legjobb dolog főleg a gyönyörű matt fekete motorommal. Még Ellen-től kaptam nagyon régen és azóta vigyázok rá, szinte ez a legfontosabb az életemben. Igaz nincsen jogosítványom de kamu FBI-os vagyok, szóval nincs mit megmagyaráznom. A kicsikémmel elég sokat utazgatunk városra, városba és hogy miért megyek "haza"?. Reggel olvastam egy cikket amiben 2 áldozat egy férfi, és egy nő eltűnt a közeli erdőben. Gondolom egy házaspár vagy egy szerelmespár lehetett, és én jövök itt a képbe. Azon gondolkodok lehet egy Wendigo lehetett, de pont Lebanon-ba telepednének le? Egyáltalán nem illik össze ez az egész, valami itt nem stimmel de ezért megyek és kiderítem. Szinte csak átsuhantam az undorító zöld táblán amin az ált "Welcome to Lebanon, Kansas".
- Végre, újra itthon. -gondoltam magamban teli szarkazmussal. Utáltam itt lakni mindig is a sok szörnyű emlék maradt meg bennem ennyi év után, és még itt akartak tartani engem a Gyermekvédelmisek. Brrrrr utálom őket, nem is kell mondani mennyire. Anyám és Ellen halála után senki nem volt nekem aki vigyázhatott rám, esetleg anyukát játszhatott volna, mert mindig mikor új nevelő szülőkhőz kerültem egyszerűen nem tudtam úgy gondolni rájuk mintha a saját anyukáim lettek volna. (de ez persze mindenkinél így van) Egyszerűen nem ment, úgy éreztem nem tudják helyettesíteni az igazi anyámat és a barátnőjét. Jó, még esélyt se adtam nekik, de meg volt rá az okom. Nektek is van az a érzés mikor egy személyben vagy éppen egy nőben és férfiban mikor rá néztek valami nagyon furát, s rosszat éreztek? Mert nekem mindig ez volt mindegyik szülőnél. Épp ezért szöktem meg tőlűk.
A gyomrom szinte egy nagyot morgott jelzeve hogy éhes, ezért a legközelebbi gyors étteremhez igyekeztem. A sebességet csökkentve lassan befordultam a kavicsos parkolóba, megálltam s leállítottam az én babymet. Ezután levettem szintén feketén virító bukósisakomat, közben ki húztam a motor kulcsát a helyéről és zsebembe raktam. Felvettem a hátizsákom s elindultam a bejárat felé. A fehér faajtón beérve egyből egy üres asztalt keresve indultam, de úgy hogy nem is néztem körül kik vannak a boxokban. Egy tetszőleges helyet választottam az ablak mellett, s vártam a pincér lányt.
