𝐒𝐨𝐮𝐭𝐡 𝐏𝐚𝐫𝐤: 𝐇𝐨𝐧𝐞𝐲𝐛𝐞𝐞

Prológus

- Sasha, most jól figyelj,értem? A nevem Mr. Mackey, én az iskola pszichológusa vagyok és mivel te vagy az iskolánk új diákja, így a mentális állapotodat és élethelyzetedet fel kell mérnem,értem?

- Értem uram, de ez pontosan mennyire is lesz személyes?

- Amennyire csak lehet. Persze ha téged nem zavar,értem?

- Dehogy zavar,hát ez a munkája.

"Nem,a faszt nem zavar" gondoltam magamban. Alig érkeztem meg ebbe az új városba és ebbe az új suliba,egyből ki fognak faggatni minden apró dologról. Valahogy úgy érzem magam, mint egy összejövetelen, ahol a távoli rokonok első mondatai között van az,hogy "Jé,nőttél!" vagy hogy "Sasha,mennyit fogytál!" esetleg a "Van már párod?" ahol az ilyen klisés kérdések felmerülnek.

Mr. Mackey egy lufifejű, szemüveges,kopaszodó bácsi, akit a piacon látsz csirkefarhátért verekedni a nénikkel. Az előtte lévő kis noteszébe elkezdett valamit firkantani,majd rám nézett és elindította kérdéseinek zömét.

- Teljes nevedet, életkorodat és a nemedet kérnem.

- Uhm, a nevem Sasha Sanchez, 17 éves vagyok és nő. Mármint születésemtől fogva nő vagyok és nem transz,ha így jobb.

- Ühüm, tökéletes,értem? Voltál már valamilyen pszichés kivizsgáláson eddig? - itt elkezdett nagyon mélyen a szemembe nézni és én elkaptam azonnal a tekintetemet. Idegességemben elkezdtem a pulcsim két madzagját piszkálni és pödörni, majd válaszoltam.

- Hát hogy őszinte legyek,eddig csak egy ADHD vizsgálaton voltam,aminek pozitív lett a teszt eredménye és erről papírom is van.

- Értem,értem. Szülök együtt vannak, vagy elváltak?

- Együtt vannak és nem terveznek válást.

- Remek,ez jó. Mármint az is jó lenne,ha elválva lennének...mármint nem azt akarom mondani,hogy jobb lenne,ha elváltak volna, de hogy azzal se lenne gond,ha nem lennének együtt! - mentegetőzött a pszichológus. Rálegyintettem,hiszen nem ártott senkinek sem és én is bele szoktam kavarodni a saját gondolataimba.

A kérdéseket még egy 15 percig tette fel, majd amikor a kis noteszt becsukta, akkor tudtam,hogy végre szabadulok ki innen.

- Tudom,hogy a sulit holnap kezded, de hozzám bármikor fordulhatsz, ha szükséged lenne beszélgetésre, tanácsra vagy csak arra,hogy megváltoztasd a nemedet, a szexualitásodat vagy csak azt akarod, hogy valaki meghallgasson, értem?

- Uhmm, okés? - reagáltam le ennyivel ezt a beszélgetést. Felkaptam a szék oldaláról a vászontáskámat és indultam kifelé az ajtón.

- Viszlát,további szép napot! - köszöntem el a pszichológustól, aki becsukta utánam az ajtót. Volt még bőven időm és délután kettő környékén lehetett,így elkezdtem körbe járni a folyósokat.

Végtelen mennyiségű kék szekrény, poszterek az iskola pompon lány és amerikai foci csapatáról, a különböző klubokról hirdetések, iskolai hírekhez és értesítésekhez bemondó és gondolom ezen szól a csengő is. A falak színe fehér és fűzöld színnel voltak lefestve,ami bőven elkezdett kopni már. A szekrények nagy része is kezdett már behorpadni és rozsdásodni.

Saját szekrényemet egy egyszerű pókemberes matricával megjelöltem és úgy éreztem ,hogy itt az ideje, hogy haza induljak.

Szeretném utólag leírni, hogy örökre hálás leszek az eredeti írónak és alkotónak kenmaci -nak.💛