Mo Dao Zu Shi - Megbánás (ON HOLD)

1.

Jiang Cheng a fiatal tanítványok kiképzését felügyelte mikor egy felháborodott Jin Ling jelent meg előtte.

-Nem fogadom el! Bácsikám, én ebbe soha nem egyeztem ebbe bele! Nem veszem el azt az átkozottat!

Két hónapja már hogy meghalt Jin Guangyao. Látszólag minden elrendeződött, az emberek élete visszatért a normális kerékvágásba. Jin Ling mivel még nem volt elég érett ahhoz hogy klánvezér legyen, utolsó élő rokona, nagybátyja, Jiang Cheng lett ideiglenesen a Lanling Jin klán feje. Sok klán felháborodott de nem tehettek semmit. Emellett sok házassági ajánlat érjezett Jin Ling felé. A feltörekvő kultivátorcsaládok próbálták lány utódaikat az ifjú örököshöz adni, abban reménykedve hogy klánvezérré válása után híressé válhat a kánjuk. 

Jiang Cheng mindet visszautasította. Ismerte Jin Linget, tudta hogy sosem egyezne bele ilyesmibe. Így az összes ajánlatra egy rövid és tömör tartalmú levéllel válaszolt. Most viszont egy különleges ajánlat érkezett,a kisasszony klánja a Jin család egyik alklánjából való, a Yancheng Kwong klánból. A szóban forgó hölgy pedig nem más mint a klánvezér legfiatalabb lánya Kwong Naimei volt. Ha úgy tenne mint az előzőknél, az rossz fényt vetne Jin Lingre.

-Milyen hangnemmel beszélsz egy felnőttel?! Egyébként nem mondtam hogy el kell venned. Szépen odamegyünk, beszélgetünk, teázunk majd mikor a tárgyra térnek UDVARIASAN- nyomta meg a hangsúlyt- visszautasítod!

-Bácsikám, mégis minek menjek el ha úgyse mondanék igent?!- bosszankodott Jin Ling.

-Mert te leszel a következő klánvezér és nem kéne már most rontanod a hírneveden. Egy nemes családból származol, ha kis kláncsaládokat utasítasz vissza levélben az még kezelhető mivel arra fognak gondolni, találtál egy rangosabb családból származó lányt. Ha viszont tényleg egy ugyanúgy nemesi családból származó hölgyet utasítasz így vissza, az sokkal modortalanabb.- oktatta ki Jiang Cheng.

-Ennek semmi értelme!- toporzékolt.

-De úgysincs más választásod. Két óra az egész. Talán programod van?!

Jin Ling duzzogva lehorgasztotta a fejét és magában motyogott. Jiang Cheng várakozóan figyelte de kezdett elfogyni a türelme.

-Bökd már ki!

-A Lan tanítványokkal és Wei Wuxiannal megyek vadászatra a Zhong Ting völgybe...

Nagybátyja bosszúsan hallgatta, testvére neve hallatán viszont lefagyott.

-Bácsikám, te is gyere! Neked is beszélned kéne vele, mikor...

-Elég!! Nem megyek! És te sem! 

Azzal megfordult és indult volna a lakrészébe. -Mára végeztünk!- szólt rá a többi tanítványra.

Jin Ling kikerekedett szemekkel nézte majd mérgesen kiabált utána.

-Annyira utálatos vagy!! A te hibád hogy tönkrement a kapcsolatotok!

Egy láthatatlan kést döfött Jiang Cheng szívébe. De hát nem tudhatja hogy Jiang Cheng pont emiatt nem akar vele találkozni. Hogy nézhetnének egymás szemébe mindd ezek után? Túl nagy a félreértés kettőjük között. És ebben nagy szerepe van Jiang Chengnek. Mert soha még csak meg sem próbálta megérteni. Úgy halt meg hogy nem tudta megmagyarázni a tetteit.
Megrázta a fejét. Ez most nem fontos! Sok dolga volt, nincs idő ezen gondolkodni.

Lassan teltek a napok. Hirtelen érkezett el a vadászat napja. Aznap mikor a vendégek is érkeztek. Jin Ling a szobájába zárkózott Tündérrel és nem volt hajlandó kijönni. Jiang Cheng kétóránként dörömbölt nála és odrított hogy egyszer úgyis ki kell jönnie. Jin Lingnek sikerült kellőképp felidegesíteni, a halántékán lüktettek az erek, az arca színe pedig lila és vörös között váltakozott.