Életem legnagyobb versenye

1.♡

Amikor ma felkeltem teljes mértékben azt hittem, hogy ez a nap egy teljesen normális vasárnap lesz. Na hát ez a vasárnap ez az egész életemet felforgatta teljes mértékben.

°°°°♡°°°°

Elizabeth Swantos a nevem, most töltöm a tizenhármat apukám amerikai, anyukám magyar. Magyarországon születtem és azóta itt élek. Bla bla bla...

°°°°♡°°°°

10:13 perc van. Egész egy perce tudom, hogy nyáron Luxembourgba költözünk. Azaz ott fogok iskolába járni meg minden.
Mostmár kerek egy és fél perce bámulok tátott szájjal apukámra.
A szüleim feszülten néznek rám, es várják a reakciómat.

-Szóval mit gondolsz eről a dologról. Szólal meg apukám.

Semmi reakciót nem adok, egyszerüen képtelen vagyok felfogni.

-Eliza? Mondja (becenevemet) anyukám.

-Hmmm...hmmmm. Válszolok hümögéssel.

-Tudjuk, hogy ez így sok volt hirtelen, nem is így terveztük a bejeletését ennek az ügynek csak hát addig fagatóztál.....
Mondja apa.

- Hmmm... aha, de hol van az a Luxembourg van olyan ország?

- Igen es az ottani koncert teremben kaptam munkát. Mondja apa totál belelkesedve.

Aha oké.... azért áljunk meg egy percre, mi a....
Tehát akkor elkell, hogy költözzek egy idegen országba ahol senkit sem ismerek, nem tudom a nyelvüket beszélni, nem lesznek ott a nagyiék sem pedig a barátnőmék........ oké...... de valaki megkérdezett engem, hogy akarok e költözni?

- De mi lesz az itteni életünkel? Kérdezem ujjaimat tördelve.

- Nyugodj meg szivem nem lesz nagyon más ,majd online tartjuk a kapcsolatot mindenkivel. Válaszolja anya

Aha persze egyáltalán nem más....

- Bemehetek a szobámba? kérdezem.

- Persze, de ne feledd fél óra múlva megyünk kirándulni a keresztanyádékkal.

- Oké, oké persze. És elkezdek berohanni a szobámba.

- Eliza..... Szól utánnam apa.

- Mi van? Kérdezem kicsit sem kedvesen.

- Ha bármi kérdésed van a költözéssel csak bátran mondjad.

- Persze majd mondom. Válszolom és becsapom a szobám ajtaját.

Érdekes, kivételesen nem ordítják le a fejem az ajtó csapkodás miatt.

Kinézek az ablakomon, az utcán épp a szomszéd bácsi sétáltatta a kutyáját, az alatunk lakó néni ( mivel ikerházban lakunk) kutyái pedig hangosan csaholtak irigykedeve. Nagyon szerettem a kutyákat. Az egyik egy agár keverek volt a másik pedig egy testes óriási szerető lélekkel rendelkező fekete labrador, a labradort különösen szerettem.

Szemeim meggyültek könnyel ahogy 4 barátnőmre gondoltam, akikkel mindent együtt csinálunk, megálás nélkül csak röhögünk. Nem akartam őket itt hagyni, nem nagyon nem. Nélkülük bele fogik halni a suliba.

Rámtörtek az emlékek egész magyarországgal kapcsolatban. Ahogy 4 évesen nagypapámmal ülök a duna parton és kavicsokat dobálunk, ahogy az én kis drága unokatestvéremmel biciklizünk, vagy a Balatonban úszkálunk, vagy éppen csak úgy nevetve fekszünk szászorszéppel teli kertünkben. Vagy ahogy a nagymamámmal sütit sütünk és közben és fiúkról beszélgetünk.
Vagy például egy hosszú nyaralásról vissza érünk a szeretett házunkba.

Nem tudtam mitkezdeni, költöznöm kellet nekem is a szüleimmel.

Valyon a barátnőim, hogy fogják fogadni a hírt? A nagyszüleim, hogy fognak reágálni rá? Mérgesek lesznek vagy nem?

Inkább úgy döntöttem, elkezdek készülödni a kirándulásra.

♤

JOhi_k ♡♡