Sziasztok Nanami vagyok. Ez a történet arról fog szólni hogy jöttem össze egy fiúval. Hát akkor kezdjük is el.
Negyed év volt a suliban és éppen ültetés volt az osztályban. Pontosabban a 8/d-ben.
Osztályfönök: - Akkor Lili ide, mellé Kitti. Ide Fanni, Liza mellé még Nanami és Milán...... És így tovább.
Azt kell tudni hogy nekem a Milán egy kicsit tetszett de sose nagyon.
Elkeztünk beszélgetni meg ilyesmi.
Reggel: Megjöttem az iskolába. Szokásosan meg öleltem Gábort és a legjobb barátnőmet Kittit.
Első óra előtt 10 perccel be lehet menni a terrmekbe. Ott hülyéskedünk a lányokkal amikor megjön Milán és kösznök neki:
- SZIAA MILÁÁN!
Ő aranyosan vissza köszön hogy: -SZIAA NANAMIII!
Elpirulok.
Lányok a szünetben elkezdik hogy: - Nanamiiiiii tudjuk ám a titkoood!
Nézek rájuk döbbenten.
-Milyen titkom?
-Hát azt hogy szerelmes vagy Milánbaa.!
Én le tagadta a csillagokat is hogy biztos hogy nem.
Becsöngettek.
Teltek múltak a napok, hetek.
Oda mentem a lányokhoz és ezt mondtam:
-Lányooook baaaj vaaaan!!!
-Mi a baj Nanami??
-Szerelmes vagyok Milánba!
-Naaah végre be valotad!!
Mi történt?
-Hát köszöntünk el egymástól de nem a szokásos ökölpacsival hanem megölelt!!
-oooohhhh
Mondta Liza és Bogi.
Megint teltek a hetek, és Milánnal egyre többet beszélgetünk hülyésketünk.
Míg ezt nem mondta a lányoknak
-Lányok bevalom neki!
Lányok összenéztek és elmosolyogtak
- Végreeeee!!!
Naah menny!
És meglőkték a hátam.
-Oké oké megyek
Órák után elhívtam Milánt hogy beszéljünk.
Én: -Milán nem tudom hogy mondjam el. Mindegy kimondom: SZERETLEK!
Milán döbbenten nézet rám és ezt mondta:
-jajj Nanami én is szeretlek nagyon jó barátom vagy! :D
Hirtelen ledöbbentem. Elmosolyogtam, és megöleltem. Elkezte sírní a vállán és nem tudta mért sírok. Így ölelt még szorosabban. Ezt mondta:
-Nanami nem tudom mért sírsz de csak nyugodtan én itt leszek neked!
Ettől még jobban sírni kezdtem.
