Most angol órán vagyok. Nem szeretem az angolt, nem is inkább a tanárt nem szeretem. De mindegy. A következő óra kinti tesi volt és szabad foglalkozás. Milán mindig pinpongozik ilyenkor. Megérdeztem tőlle:
-Miláááááán jössz kosarazniiiii??
-Igeeen
-Végreeeeeeeee 😊
Egy csapatba kerültünk.
-Nanamiiiiii itt vagyoook paaassz!
Odadobtam a labdát és odafutottam a palánkhoz
-Miláááááán!
Bedoptam a kosárba és pont kicsöngettek. Milán meg ölelt hogy be doptam és nyertünk.
-öhh izé sziaa
-Sziaaa
És mepuszílta a nyakam. Elpirultam!
- Mit csinálsz?
-Semmit 😂
Elmentünk szórakozni aztán a terembe.
Elment mindenki infora és mi ott maradtunk.
-Nanamii gyere menjünk!
Kinyujtottam a két kezem ölelés kérve.
- Jaajj teee jó de aztán siesünk
- jójóó
Kaptam egy nagy ölelést. Nagyon Boldog voltam!
Megfogta a kezemet és elindultunk az infó terembe. Óra után megint megölelt és Milán haza ment!
Én szokásosan elindultam Kittivel tancsira. A 8/a ban egy fiú akivel nagyon jobban vagyok és pofoszkodni szoktunk. Úgy hívják hogy Andris. Persze nem nagyokat ütünk csak meglegyintjük egymást. Mindegy is. Megpofozott és elrohant, mi meg néztünk után a hogy neki mi baja 😂
Aztán jött Fanni aki mindig el hozzá tőlem Kittit. El is húzta én meg egyedül maradtam. Meg csináltam a házit aztán kikéretszeketem az udvara. Le ültem egy padra és fogalmam sincs mért de elkesztem sírní. Én magam nem is vettem észre de jött Andris hogy:
-Nanami mi a baj?? Mért sírsz?
-Felnéztem és értelmetlenül néztem rá hogy mi nem is sírok. Aztán vettem észre hogy Megfogtam az arcom.
- Mi a jó ég! Nem is vettem észre!
Leült mellém Andris és elmondtam neki hogy Kitti már megint csak Fannival van és velem nem is törödik.
Akkor már nagyon sírtam. Aztán hírtelen megjelenő Milán és látta hogy sírok és ide rohant hozzám.
-Nanami mi történt???? Mért sírsz??
Nem mondtam semmit. Annyit veszek észre hogy Milán felhuzza a kezem és megölelt!
- Mond mi a baj!!!
Elmondtam azt amit Andrisnak is. Közben Andrisnak el kellet mennie. Milán megint megölelt!
-Ne foglalkozz vele itt vagyok én neked!
-Köszönöm!
Ezután haza mentünk.
