Szerelmi háromszög a BNHA-ban

3.rész

,,De ekkor minden elsötétült"

Arra kelek, hogy a kórházban fekszem. Két alak állt mellettem, a hajukról megállapítva Deku és Todoroki volt az.
-MI A F@SZ? HOL VAGYOK?-kérdeztem idegesen.
-Kórházban vagy.-mondták egyhangúan.
-DE MIÉRT?-kérdeztem idegesen.
-Mert elájultál.- magyarázta az orvos.
-Hogyan?-kérdeztem halkabbra véve a hangomat.
-Ki voltál merülve és nem ettél, nem ittál.-mondta nyugodtan.
-Értem.-mondtam.
-Én most megyek.-mondta az orvos.
-Rendben-mondtuk egyhangúan.
-Hogy vagy?-kérdezte Todoroki.
Nem válaszoltam. Még mindig hány ingerem volt tőle.

2 hét múlva kiengedtek a kórházból.
A suliba mindeni azt kérdezgette, hogy mi történt.
-Hogy vagy Bakubro?-kérdezte Kirishima.
-Jól vagyok te szikla fejű.
-Na és mivan Dekuval?- mosolygott.
-MIT KÉRDEZTÉL TE SZIKLA FEJŰ? AZT AKAROD, HOGY AZ ARCODBA ROBBANTSAK?- kérdeztem idegesen.
-Jó nyugi Bakubro.- tartotta fel a kezét védekezően.

                           Később...

Kimentem edzeni, mert unatkoztam. Egyre jobban fáradtam, de nem hagytam abba.
Egy idő múlva megláttam egy alakot a sötétben. Az arcát nem tudtam kivenni, mert sötét volt. De amint közelebb jött egyből láttam ki az.
-Mit akarsz Nyomi?-kérdeztem fáradtan.
Ummh....beszélni szeretnék csak.-mondta Deku.
-Miről?
-U..u..mh... arról a csókról.- pirult el.
-Öööö.- pirultam el én is.
   Ekkor Deku felemelt és fel vitt a szobájába, és nem törödött  azzal, hogy mindenki lent üllt a nappaliban. Mikor felértünk bezárta az ajtót.
-Na akkor most beszélünk.-és mosolygott perverzen.
-Deku mivan veled? Te nem ilyen vagy.-mondtam meglepődve.
-Ha melletted vagyok akkor ilyen vagyok.-mondta, majd neki lökött a fáknak.
-DEKU MITCSINÁLSZ?-
-Tudod te azt nagyon jól!-mondta perverz mosollyal.
-Hát oké, de nem te irányítasz-mondtam, majd megfordítottam az állást.
Valaki kopogott:
-Ki a faszom az?-kérdeztem idegesen.
-Én vagyok az...bejöhettek?-Kérdezte.
Deku kinyitotta neki az ajtót.
-Midoryia te megint mit csinálsz ezzel?
-Mi közöd hozzá Felemás?- dörrentettem oda
-Csak annyi, hogy Midoriya az enyém.
-Ezt te honnan veszed Felemás?
-FIÚK! Én senkié nem vagyok. És Todoroki egyszer se mondtam, hogy a tiéd vagyok.
- És soha nem is lesz.- mosolyogtam rá Todorokira.
-Hát ha te mondod drágám..-mondta Todoroki gonoszan mosolyogva.
-Hogy mivan?- Kérdezte Deku.
~Nem tudtam megszólalni. Be ugrott az a nap. Az az este. Elkezdtem remegni. Dekunak el kellett volna mondani. Megmozdulni se bírtam.~
-Na mivan Bakugou drágám? Nem is mondtad el Midoriyának?
-Mit k...k...elett volna elmondani?
-Hát azt, hogy....
-Hogy?- Kérdezte Deku idegesen.
- Todoroki MENJ INNEN!-mondtam idegesen már.
-Oké... oké.
~Todoroki ki is ment a szobából.~
-Miről beszélt Todoroki-kun?
-Semmiről....
-MONDJAD MÁR!Kiabálta Deku sírva.
-JÓ ELMONDOM NA!- kiabáltam.
 
~Elkezdtem neki elmesélni, hogy mi történt. Deku könnyezve nézett rám. Amikor elmeséltem neki mindent csak szótlanul állt előttem.~
-Szóval ez miatt nem jöttél ki a szó...
-Igen, ezért. De már megbékéltem, nyugi.- mondtam neki mosolyogva, majd szorosan megöleltem...

Na ezt kész szenvedés volt meg írni. De remélem tetszeni fog. Nagyon sok munkám van benne..💫❤