Szerelmi háromszög a BNHA-ban

2. rész

"Én is így tettem..."

Közeledtünk egymás felé, magamhoz húztam törékeny kis testét. Neki löktem az ajtónak és elkezdtünk csókolozni.
Ráeszméltem, hogy mit csinálok, de nem tudtam abba hagyni.
Levegő híján elváltunk...
Mind ketten elpirulva néztunk egymásra. Deku kirohant a szobából, utánna akartam menni, de nem tudtam.

     Kicsit később....

Elindultam vacsorázni. Oda ültem Kaminarékhoz és meg ettem a vacsorám.
Elmentem zuhanyozni, mert 3 órát edzettem dühömben, mert a Pápaszemes felidegesitett.
-Jajj megint itt vagy Felemásfejű?-kérdeztem unottan.
-Ne legyél ilyen Kacchan...- mosolygott rám perverzen.
-1. Ne hívj Kacchannak. És nem érdekelsz, mert fáradt vagyok.-mondtam.
-Felvidithatlak édesem?-kérdezte és közben mosolygott.
-Nem hagyjál!-mondtam és egy kicsit kezdtem felhúzni magam.
Ezzel a lendülettel megbilincselt és az orromhoz rakott egy rongyot amin volt valami amitől elájultam.
Később arra ébredtem, hogy meztelenül fekszem Todoroki ágyában megbilincselve és minden féle dolog volt mellettem.
-HEJJ, TE FELEMÁSPOFÁJÚ ENGEDJ EL VAGY MEGFOGLAK ÖLNI!-mondtam idegesen.
-Nyugi szívem!-mondta perverzen.
-NINCS NYUGI! ENGEDJ EL! MOST!-mondtam ordibálva.
-Te akartad...-mondta és ráült a csípőmre.
-To..do..ro..ki engedj el.-nyöszörögve, mert fájt.
-Nem, nem.-mondta.
Éreztem, hogy Todoroki elélvez, majd leszállt rólam és leszedte rólam a bilincset.
Kifutottam onnan miután felöltöztem.
Bementem a szobámba és bezárkoztam. Nem akartam kimenni.
De valaki kopogott...
-Kacchan légyszi engedj be aggódok, mert csak úgy át futottál a kolin.-mondta szomorúan.
-Nem, menj el Deku.-mondtam szomorúan, és egyben mérgesen is.
-Oké Kacchan...-mondta síros hangon.

                    Egy hét elteltével...

-Kacchan engedj már be aggódok nagyon nagyon. 1 hete nem jöttél ki a szobádból.-mondta sírva.
-Nem! Nincs erőm hozzá!-mondtam.
-Engedj be, vagy betöröm az ajtót!-mondta idegesen.
-Oké, beengedlek.-kicsit hezitáltam, aztán beengedtem.
-Mit akarsz nyomi?-kérdeztem mintha semmi sem történt volna.
-Úristen Kacchan veled meg mitörtént?-kérdezte aggódóan.
-Semmi!-válaszoltam.
-Látom történt valami, szóval most elmondod.-mondta és kezdett felhúzni már vele
-MONDTAM NYOMJ, HOGY SEMMI NINCS!-mondtam idegesen és már pattogtak a szikrák a kezemben.
De ekkor minden elsötétült...

Hát ez se 5 perc volt na mindegy. Holnap jön a következő rész.❤🔮