Nehéz idők

2.rész-Az igazság éjszakája

   Nem is kellett olyan sokat várnom, mert Máté anyja már jött is értem. Nem vittem magammal semmit, mert tudom, hogy náluk van minden amire nekem szükségem lehet. Enikő csengetett az ajtón, én pedig kinyitottam és magam után bezártam az ajtót. Beültem a kocsijuk anyós ülésére és elindultunk. Kicsit szédültem azután, hogy neki vágott apa a szekrénynek. Enikő rám nézett egy pillanatra és gyorsan felmérte, hogy mi bajom lehet. 

-Nagyon rosszul vagy?- fürkészett amikor csak tudott. 

-Ne aggódj, megmaradok.- mosolyodtam el.

   Vannak dolgok amiket még neki se merek elmesélni. Jó lehet, hogy el kéne neki mondanom és tudna rajtunk segíteni, de apa úgyis megverne minket, ha bárki megtudja, hogy ő mit csinál itthon. Vagyis hát tudják, hogy mit csinál anyával, de azt nem, hogy velem is ezt csinálja. Talán tényleg el kéne mondanom nekik.

   Az autó megállt az udvarukon. Enikő kiszállt és becsukta a kaput, én pedig bementem. Máté kijött a szobájából és köszönt. Én persze az orrom alatt motyogtam neki valami "szia" félét és bementem a szobájába és leültem az ágyára. Ő is bejött egy pohár vízzel a kezében és maga után becsukta az ajtót. Átadta a poharat és leült a babzsák fotelébe és figyelmesen nézett. Gondolom azt várta, hogy meséljek mi történt. 

-Figyelek Kíra.- mondta elég komolyan. 

-Tényleg semmi komoly, csak annyi volt, hogy anyával ettünk és apa haza jött, de neki nem volt megterítve, mivel tudod, hogy sosincs otthon. És mikor bejött hajamnál fogva rángatott ki a székből és lökött a szekrénynek majd anyát fent megverte, engem meg a pincében szokásosan..

-Szólni kéne a szüleimnek, tuti tudnak segíteni és persze fognak is. Gyerekkorod óta jársz nálunk minden hétvégén és ismernek téged. Kíra muszáj elmondanod most már így ennyi év után.- győzködött a velem szemben ülő Máté. 

   Igaza lehet, mert 5 éves korom óta járok már Mátéékhoz rendszeresen. A szülei is nagyon jól ismernek már. Talán itt az ideje, hogy elmondjam nekik is mi folyik nálunk és még segíteni is tudnak majd rajtunk. Csak félek, mi van, ha apa megtudja majd és megver? Hát végül is egy próbát megér. 

   Mivel még nem akartam nagyon róla beszélni, így leültünk Ps4-ni. Volt egy csomó játéka rá és mindig hagyta, hogy én válasszak játékot. Ma úgy döntöttem, hogy R6-zunk. Mindig felváltva játszunk, mivel 1 személyes játék. Máté persze naponta játszott ezzel, szóval sokkal jobban játszott vele, mint én. Én rendesen olyan béna voltam benne, hogy még egy 6 éves is jobban játszott volna. Vacsoráig ezzel játszottunk, majd kimentünk az ebédlőbe. Leültem az általában megszokott helyemre, vagyis a legjobb barátom apja mellé, András mellé. A vacsora melegszendvics volt náluk. Mivel otthon nem sikerült megennem 6 felé a pörköltem, így most ettem egy keveset. Közben elmeséltem nekik, hogy apa velem is miket művel, mivel már ideje lesz tudniuk róla. 

-Ígérem, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy ezt tovább ne kelljen elviselnetek édesanyáddal.- mondta András aggódó és egyszerre komoly hangsúllyal. 

-Köszönök mindent.- néztem rájuk hálás pillantással. 

   Miután megvacsoráztunk segítettem Enikőnek elmosogatni és elpakolni. Beszélgettünk még, hogy apa miket csinál velünk és én mindent el is mondtam neki részletesen. András eközben focit nézett a fiával. Ahogy elnéztem élvezték mind a ketten. Majd én is odamentem, hogy belenézzek abba ami épp megy. Engem nem igazán kötött le, így inkább elmentem a fürdőszobába. Gyorsan lezuhanyoztam és kimentem Máté szobájába, majd felkaptam az egyik pólóját meg volt nála egy rövid nadrágom, amit még szintén felvettem. Leültem a babzsák fotelébe és előkaptam a telefonom és írtam Katának. Elég sokat írt, hogy merre vagyok, hogy nem írok, de leírtam neki mindent, hogy voltak bajok otthon és most Máténál csövelek.  Aggódott kicsit, de sikerült megnyugtatnom szerencsére. 

   Este én aludtam Máté ágyában, ő pedig a földön, mint mindig. Elméletileg jobban szeret ott aludni, mint a saját ágyában. Én el se bírnám viselni, hogy olyan keményen aludjak. Éjfélkor dörögni kezdett az ég, én pedig felsikítottam egy nagyot. A földön fekvő barátom azonnal felugrott mellém és elkezdett bökdösni, hogy még élünk. Őszinte leszek ez sokat szokott segíteni. 

   Amíg el nem aludtam, addig Máté mellettem feküdt. És hogy honnan veszem, hogy csak addig? Onnan, hogy esténként mindig felkelek ismeretlen okból és látom, hogy már a földön van. Amúgy örülök, hogy ma mindezek kiderültek. Megkönnyebbülés volt, hogy most már valószínű tudnak nekem segíteni Enikőék. "Csodás" első nap volt szerintem.