Nehéz idők

1.rész-Barátok

Szeptember 01. (kedd)

   Beálltam a tükör elé, hogy megcsináljam a napi/reggeli rutinom. A festett vörös hajam úgy állt, mint amit rendesen elfeküdtem, mivel ez így is volt. A fésű rendesen tépte, annyira elfeküdtem. Tegnap mostam meg, így nem volt zsíros. A szemeim táskásak voltak, amiért fent voltam éjfélig és én meg 5:40-kor keltem. A buszom 6:40-kor indul a központból, én pedig a 3. megállónál szoktam felszállni. 

   Gyorsan válogattam pár ruhát a szekrényemből, hogy mit is vihetnék váltóruhaként magammal az ünnepség után. Bepakoltam egy piros pólót, egy fehér rövid farmert és egy piros converse tornacipőt. Pulcsit nem pakolok be, mivel elég jó időt mondd mára, 25 fokot. Tehát felvettem az ünneplőmet és lementem a konyhába. Anya már készítette nekem a reggelit, mert ő készíti mindig, holott én is eltudnám készíteni magamnak már így 16 évesen. Mondjuk nagyon értékelem, hogy elkészíti, mivel nem sok diák kaphatja meg ezt. 

   Én is kiélveztem, mert anya beteg és mindig vele próbálok lenni amíg csak tudok. Apa sokszor nincs itthon, így anyára maradt minden munka itthon, még én is. Kicsiként meg tudjuk, hogy elég sok gond van velünk. Mióta a bátyám elköltözött, azóta meg még nehezebb anyának és nekem. Én tanulok és közben segítek, anya meg segít nekem és végzi a saját dolgát.

   Miután megvolt mindenem és már annyi volt az idő, így elindultam a buszmegállóba. Kicsit lassan mentem, mert magassarkúban voltam. Nem lett volna egyszerűbb a suliban átvennem. A megállóba érve nem is kellett várnom a buszra, mert már jött pont. Tipikus, hogy tele van az egész busz, de a legjobb barátom, Máté foglalt nekem helyet maga mellett. Csak köszöntem neki, és némán utaztunk az iskoláig. A Spar előtt szálltunk és már Katrina ott várt ránk. Megöleltem, mint minden reggel és mivel még csak 7:03 volt, így bementünk a sparba venni egy két dolgot. 

   Mire kiértünk már csak 5 perc volt a becsengőig, így rohantunk volna a sulihoz, ha én és Katrina nem magassarkúba lettünk volna. Máté meg persze türelmesen jött mellettünk, volt ideje megszokni, hogy mi ebben lassúak vagyunk. Mikor beértünk a suliba egyből kimentünk ahol az ünnepség már kezdetét vette. Beálltunk az osztályunk mögé és csendben vártuk, amíg az igazgató elmondja a beszédet. Ezt követően felmentünk a termünkbe, ahol leültünk a hátsó padokba. Máté mellém akart ülni, de én nem hagytam neki, mert egyedül szeretek ülni inkább. Tehát letette a seggét a legjobb barátnőm mellé és lesett ki a fejéből, mint akinek most kajak nagy baj, hogy inkább egyedül szeretek ülni. 

   Igazából 11-ig semmi sem történt szinte, így felesleges szerintem leírnom róla bármit is. Max megemlítem, hogy kikaptuk az idei könyveinket, mindent megbeszéltünk és szerintem a leglényegesebb, hogy új osztálytársunk lett és másik osztályba is került egy új diák. Máté jó pofizott ma az új sráccal, de ő túl félénk volt. Mi is akartunk vele beszélni, de még várunk egy kicsit, hogy megszokja az új környezetet. Tudni kell, hogy a mi osztályunk elég érdekes. Itt van mindenféle diák, de tényleg mindenféle. Mi hárman azok vagyunk, akik minden órán esznek. 

   Suli után egyenesen a sarki kajáldába mentünk. Fizettünk magunknak 1-1 hamburgert és indultunk a plázához, vagyis inkább a buszpályára. Addig megettük a sarkon vásárolt kajáinkat. Katrinnak 12:00-kor jött a busza, így elbúcsúztunk tőle és elrohant, nehogy lekésse. A miénk még negyed óra múlva indul csak, így elrángattam a legjobb barátom az egyik üzletbe nézelődni. Nem mondom, hogy utálhat vásárolni velem, de azt se h szeret. Türelmes, ennyi a mázlim. 

   A busz érkezésére pont leértünk a 9-es állásra. Felmutattuk a bérleteinket és hátra rohantunk, mivel ott szeretünk inkább ülni. Előkaptam a telefonom és megnéztem ki írt, amíg mással voltam elfoglalva. Igazából csak a legjobb barátnőm írt, hogy unatkozik, így beszélgessek vele. Meg bejelölt az új srác facebook-on. Persze elfogadtam a jelölését és mondtam Máténak is, hogy jelölje be az új barinkat. 

-Ő gyorsabb volt, mint te.- mosolygott rám és mutatta, hogy a srác már bejelölte. 

   Hazaérve elpakoltam a könyveimet a fiókjaimba és lementem anyához beszélgetni. Érdeklődött, hogy milyen volt az első napom 10.-ként. Mindent részletesen elmeséltem neki, közben segítettem neki vacsorát készíteni. Szétnéztem és láttam, hogy valami pörkölt lesz a mai menü. Ránéztem azzal a "Mi a mai vacsi?" pillantásommal és közölte, hogy csirkepörkölt. Tudom, hogy ez a kedvenc étele, én pedig imádom. Apa meg csak szimplán megeszi. Tudtommal ma se velünk vacsorázik, hanem valamelyik kocsmában issza épp magát hót részegre. 

   Vacsoratájt megterítettem, hogy ne akkor kelljen vele majd foglalkoznom, ha már kész a vacsora. Mikor készen lett, szedtünk magunknak és leültünk enni, miközben a rádió 1-t hallgattuk a rádióból. Éppen Kwabs - Walk című száma szólt, mikor az ajtó kicsapódott és apa botorkált be rajta. Ránk pillantott és elkezdett velünk ordibálni, hogy milyen dolog, hogy neki nem raktunk tányért. A hajamnál fogva rángatott ki a székből és lökött a pultnak. Anyát is hasonlóak akarta utánam küldeni, de helyette őt is a hajánál fogva vitt fel a szobájukba. Mindent hallottam, amit mondott neki. Hallottam, h anya könyörög ne verje meg őt, de hiába.. Ott ültem a konyhapadlón és sírni kezdtem. Majd 5 perc múlva lecsörtetett a lépcsőn és a hajamat újra megragadva levitt a pincébe. Engem ott vert meg, holott tudja én csendben tűröm el, hogy megver. 

   Miután apa felment és én ott maradtam kék-zöld foltokkal, írtam Máténak, hogy aludhatok-e ma náluk.  Rögtön kaptam a választ, hogy az anyja már jön értem és nem kell vinnem semmit, mert az édesanyja, azaz Enikő, adni fog mindent.. 

   Mi lenne velem a barátaim nélkül?:)