BANANA FISH - HAJNAL

BANANA FISH - HAJNAL

A kórházi folyosók tele voltak azzal a szokásos, komor fertőtlenítő szaggal. Valamiért azon a napon nagyon sok embert vittek be vagy mentek látogatóba, így minden egyes kis lépés hatalmas visszhanggal járt. A bejárati csarnokban beszélgetett három férfi, egyikük egy doktor.

-Mi van a Főnökkel?! 

-Túléli?! Válaszoljon már doki!

-Mr. Lobo, kérem ne tellegessen az arcomba. -mondta idegesen a doktor, majd sóhajtott egyet- Szeretném azt mondani, hogy minden rendben, de ennél bonyolultabb a helyzet.

Max Lobo arcán komor ráncok jelentek meg. Volt egy kis esély annak, hogy leüti a dokit, de még uralkodott magán. Helyette inkább összeszorította az ajkait.

-El is magyarázza, hogy mi történt vagy állunk még pár percet kussban, hátha csoda történik? -kérdezte a Max mellet türelmetlenül toporgó Alex.

-A kés alapjában nem okozott túl nagy kárt a testben. -magyarázta a doktor, -Ami a nagyobb gondot jelentette, az az volt, hogy ijesztően sok vért vesztett. Olyan mennyiséget, hogy abba rég bele kellett volna halnia. Ehhez képest mondhatjuk, hogy mázlink van, mert csak elájult. A sebet összevarrtuk, de a vérveszteség szörnyen legyengítette a testét. Jelenleg is kómában van, sajnos nem tudjuk, hogy fel fog-e kelni, illetve nem biztos túléli.

-Hogy túléli-e? -visszhangozta Max.

-Igen. Mi megtettünk mindent, amit lehet. A többi a fiú akaraterején múlik, sajnálom.

Max annyiszor hallotta már ezt az egy mondatot: „A többi az akaraterején múlik." A fiúnak emberfeletti akaratereje van, de ha egyszer olyan csapás éri, amit nem tud kivédeni, akkor nem biztos, hogy ide elég lesz az akaraterő.

A fiú neve Aslan Jade Callenreese (17). Közismert nevén hivatalosan halott, így az eredeti neve szerepel az orvosi papírján is. Tegnap délután történt, hogy a Chinatown banda volt tagja, Lao Yen-Tai a New York-i nyilvános könyvtár előtt döfte le. Nagyjából egy napja került ki a műtőből, azóta kómában van.

-Alex, szólj Singnek és a többieknek. – mondta Max, majd együtt a recepció felé vették az irányt, -Melyik teremben fekszik Aslan Callenreese?

-Harmadik emelet, negyvenkettes szoba. -motyogta a szürke arcú, köpcös recepciós nő, de mire felnézett a képernyőről, a férfi már a folyosón futott.

Alex hazament, hogy szóljon mindenkinek a történtekről, így Max egyedül kereste a fiút. Az ajtóhoz érve megtorpant egy pillanatra. Lenyugtatta a lélegzését és mélyet szívott a fertőtelítőtől töményen áporodott levegőből. Bent sötét volt. Egy lámpa sem égett, de nem is lett volna nagy szükség rájuk, ha a függönyök nem lettek volna elhúzva. A hosszú, kék függönyök kellemes, de sötét hangulatot teremtettek az amúgy teljesen üres kórteremben. Nem egészen üres, mert a szoba túlsó felén volt egy ágy. Az ágyban egy sápadt fiú feküdt. A szép arcát eltorzította a lélegeztető és az össze-vissza cikázó csövek. Ash csendben feküdt, teljesen mozdulatlanul. Maxnak ez nem tetszett. Olyan merev, ő nem ilyen. Asht soha nem látta még ennyire rezzenéstelennek, dühítette a látvány. A fiú zölden villogó szemeit sem látta, azok is el voltak takarva a csukott szemhéjak mögött. Azok a gyönyörű, jáde-zöld szemek olyanok, akár egy hiúzé. Az a kisugárzás, az a vad, irányíthatatlan énje most be van zárva egy ládába. Le van lakatolva és a lecsillapodott állapot került a helyére. Ez nem illett egy olyanhoz, mint Ash.

A nyitott ajtó mögül beszűrődő hangok elhalkultak, ahogy Max a fiú arcát nézte. Ezért észre sem vette, amikor Dr. Andersen, akivel korábban beszélt, bejött.