𝑯𝒆𝒂𝒓𝒕 𝑶𝒇 𝑮𝒍𝒂𝒔𝒔 [𝒑𝒊𝒆𝒓𝒓𝒆 𝒈𝒂𝒔𝒍𝒚 𝒇𝒇.] (befejezett)

prologue

𝑝𝑖𝑒𝑟𝑟𝑒

A kamerák kattantak, a vakuk villogtak. Hiába próbáltam menekülni, nem hagyták. Csak követtek és tették fel a bántobbnál bántóbb kérdéseket.
"Hogy viseled hogy lefokoztak Pierre?"
"Milyen egy csalódásnak lenni?"
"A családod ezután is büszke rád?"

Legszivesebben elmenekültem volna a világ végére, vagy legalábbis messzire innen, ahová nem tudnk követni. De ebben a helyzetben ez lehetetlen volt. Körülvettek és úgy hittem, nincs menekvés a riporterek hada közül, míg meg nem láttam egy kis boltot.

Futólépésben indultam meg az apró épület felé majd az ajtót felrántva siettem be és a zárban talált kulccsal bezártam. A fejemet fogva csúsztam le az ajtó mentén majd felpillantottam a földről. A bolt tele volt milliónyi virággal, rózsák, tulipánok és minden más szép virág. A virágok után a tekintetem a pult felé tévedt ami mögött egy alacsony termetű lány állt, aki kiváncsi tekintettel vizslatott.

"Megkérdezhetem hogy miért zártad be az ajtót? Tudod ez egy bolt, de ha bezárod az ajtómat nem igazán tudok virágot elandni" továbbra is kíváncsian nézett rám, immáron válszara is várva.

"Nagyon sajnálom, csak nem tudtam lerázni máshogy a riportereket." válaszoltam neki mire furcsán kezdett méregetni.
"Miért, te valami híresség vagy? Vagy mit akarnak tőled?"

"Jelenleg hamarabb vagyok egy senki mint híresség. Bár csodálkozom hogy te nem tudod, de had mutatkozzak be, Pierre Gasly, forma 1 pilóta akinek a karrierjének annyi."

A lány megszeppenten nézet rám.

"Van egy hátsó kijárat, ha gondolod kimehetsz ott. Egy másik utcába vezet. Kövess, megmutatom. "

A fiatal nő átvezetett egy raktárrészlegen, egyenesen egy faajtóhoz, amit egy rozsdás kulccsal kinyitott.

"Köszönöm hogy segítettel. Más nem tette volna"
"Semmiség, így nekem is egyszerűbb. Viszlát kedves Pierre" köszönt el, de mielőtt bezárhatta volna az ajtót visszakiabáltam.
"Várj, mi a neved?"
"Aviana. Aviana Nelson. "