Nem lehet......Vagy még is?

12.rész

-Time skip-

Midoriya 8 hónapos terhes

Todoroki szemszöge:

Újabb reggel és újabb álmatlan éjszaka. Izuku már 8 hónapos terhes és hát... Most értettem meg, hogy miért írták azt az összes kis könyvben, hogy ez az időszak lesz a legnehezebb. A legfurább kajákat kéri a legérdekesebb pillanatokban. Rengetegszer hajnalban kelt fel engem és közli a kívánságát. Múlt éjjel is narancsot akart enni így hát mehettem el a 3 utcával arébbi kisboltba narancsot vásárolni HAJNALI HÁROMKOR!!! Az életem most nem áll másból mint, hogy délelőtt folyamán iskolában vagyok és ezután Mido kis óhajait teljesítem. Napközben Eri-chan és a nővérem vigyáznak rá. Eri-chant idő közben én is jól megismertem és ma már olyan jó kapcsolatunk van mintha születésétől fogva ismerném. Tegnap is mikor benyitottam a szobába éppen Izu könyvet olvasott neki, de amint meglátott egyből rám vetette magát és jó hosszú ideig öleltük egymást. Izukunak az orvos elrendelte, hogy ne erőltesse meg magát és lehetőleg ne nagyon sétálgasson és álljon hosszú ideig. Az egész osztály meg van örülve a baba miatt. A lányokat alig tudom lekaparni néha Midoról, de még ha ők lennének a kisebb baj. A srácokat nehezebb,,elkergetni" a legtöbb esetben. Hát igen, mindenki nagyon várja már a kis apróságot.

-Jó reggelt Shoto.- mondta édes hangon a nem rég emlegetett párom.

-Jó reggelt Izuku. Miért vagy már is fent?- kérdeztem, de már előre féltem a válaszától. Mai éjszaka hatszor keltett fel... Hulla fáradt vagyok, még bele se akarok gondolni mi lesz ha megszületett a kis csöppség. De ezek mellett nagyon boldog vagyok és én is alig várom, hogy majd láthassam a gyermekem. A gyermekünk. Olyan fura és egyben jó bele gondolni ebbe. Apámmal azóta az eset óta egyáltalán nem találkoztam. Fuyumivel és Natsuoval sokat szoktunk beszélgetni.

-Csak úgy. Nem tudtam tovább aludni.. És te, hogy, hogy felkeltél???- kérdezte meg tőlem értetlen arcot vágva.

-Hát készülök össze hiszen ma is kell menni iskolába..- mondtam neki majd látva, hogy majdnem elröhögi magát készültem, hogy rákérdezek min röhög ,de meg előzött ebben.

-Shoto ma hétvége van...- mondta majd elkezdett hangosan nevetni. Én meg csak néztem őt...Tényleg hétvége????- Ne mond, hogy elfelejtetted.- mondta ki nagy nehezen majd folytatta az eddigi cselekedetét. Én csak egy sóhajtással együtt borultam vissza az ágyba majd befészkelve magam Izu mellé újra nyugalomra hajtottam a fejem.....Vagyis csak akartam, de ekkor megszólalt a telefonom. Oké, bárki is az kinyírom..... Elővettem majd megnéztem ki az. Uraraka hívott.

-Mi az??-szóltam bele kicsit rekedtes hangon.

- Bocsánat, hogy felvertelek Todoroki, de nem lenne kedved eljönni vásárolni a plázában?- kérdezte örömmel teli hangon mint ahogy mindig.

- Hát nem ig- kezdtem bele de ekkor Izu ki vette a telefont a kezemből.

- De lenne kedve!! Fél óra és a nappaliban lesz!- mondta és kinyomta. Értetlen arccal néztem rá.- Kell egy kis pihenés és szórakozás neked. Nyugalom megleszek!- mosolygott rám majd adott egy puszit.- Na, de készülődj!- parancsolt rám és óvatosan ki kelt az ágyból és el indult ő is elvégezni a reggeli rutinját. Én meg csak néztem magam elé majd amikor leesett a mondandója sóhajtottam. Inkább aludnék... Összekészültem és elindultam le a nappaliba ahol már Uraraka, Bakugo, Kirishima, Asui és Iida vártak. Azt mondták még Kaminariékat kell megvárnunk és indulhatunk is. Kb 15 perc várakozás után indultunk el a közeli plázához. Jó, hogy Izuku elküldött mivel tényleg jól esik itt lenni e többiekkel. Órákon át csak boltról-boltra sétáltunk, néha meg állva egy-két éteremnél. Olyan fél három fele jártunk mikor elővettem a telefonom, hogy megkérdezem Midoriyat, hogy rendben van-e, de akkor láttam meg a sok nem fogadott hívásomat Tokoyamitól. Kérdően néztem a képernyőmre majd tárcsázni kezdtem őt.

-Hal- kezdtem bele, de félbe szakított.

- Todoroki azonnal gyere vissza a kolliba!!- kiabált halkan a telefonba. Teljesen ledermedtem mivel egyből arra gondoltam, hogy Izuval történt valami.

-Mi történt?- kérdeztem, de már a kollégium felé vettem az irányt ott hagyva a többieket.

-Mi se tudjuk pontosan. Midoriya egyszer csak éles fájdalmat érzet a gyomrában. A mentősök 10 perc múlva itt lesznek érte. Beszéltünk a doktorral akihez szoktatok járni és azt mondta, hogy ott vár titeket a kórházban!- mondja el Tokoyami gyorsan az összes infót. Én egy pillanatra ledermedtem és felnéztem a többiekre, akik kicsit rémülten néztek rám amint meglátták az arcom.

-Valami történt Todoroki-kun??- kérdezte Iida, de én nem válaszoltam hanem egyből el indultam futva vissza a kollégiumba. A kórházba kéne mennem igaz, de az nagyon messze van innen. Ha vissza értem a kolliba onnan kocsival eltudnak vinni. Bár jelenleg az se érdekelt, hogí mi a logikusabb lépés csak futottam. Hirtelen robbanásokat hallottam magam mellől majd amint oldalra pillantottam megláttam Bakugot. Már szóra nyitottam a számat amikor megéreztem egy gyengéd érintés a vállamon és hirtelen kicsit elkezdtem lebegni majd egy szorítást éreztem a csuklómon.

-Katsuki most!- szólt Uraraka és közelebb húzott magához. Bakugo mintha erre várt volna egy sokkal nagyobb robbantással feljebb ment velünk a levegőbe és úgy folytatta az útját velünk.

-Kórház vagy kolli!?!?- csak ennyit kérdezte Bakugo.

- Kórház!- mondtam határozottan. Majd amikor oda értünk megköszönöm nekik. Izuku remélem nincs semmi bajod.....

-Time skip-

Todoroki szenmszöge:

Már 4 órája itt vagyunk és arra várunk, hogy valamilyen hírt adjanak Midoról. Nem sokkal miután Midoriyát behozták mi is ide értünk. Írtam Tokoyaminak, hogy a kórházba jöttem. Jelenleg Urarakával és Bakugoval ülünk a váróban, míg Aizawa-sensei és All Might el mentek beszélni ápolókkal akik abból a teremből jönnek ki ahol Izu van. Vagy éppen a papírokat intézik. Jó kérdés,hogy pontosan melyik, mivel mi a folyosón végén vagyunk és semmi esélyünk oda menni. A Doktornő azt mondta, hogy teljesen rá kell figyelnie, de az nem megy a mi is ott vagyunk. Így bármennyire nem akartam mégis türelmesen vártam messze tőlük.  Néha-néha egy-egy ordítást lehetett hallani a szobája felől és bennem minden egyes kiáltáskor egyre jobban nőt a pánik.  Még fél órát ültünk kint mikor ki jött a doktornő és szólt, hogy én bemehetek. Egy pillanatot se vártam.

-Izuku!- mondtam egyből amint beléptem. Megláttam őt az ágyon feküdni kezében egy kis köteggel. Közelebb mentem és minél közelebb értem annál több mindent vettem észre. Izuku nagyon sápadt volt és rengeteg gépre volt felkötve.

-Shoto...-mondta halkan majd kicsit megemelte a kezét amiben ott volt ő. Ő akire még nem mertem nézni.- Vedd a kezedbe, kérlek...-folytatta ugyan olyan hangszínben. Én nem mondtam semmit csak óvatosan és a legjobb tudásom szerint a kezembe vettem a kicsit. Nyugodtan szunyókált. Kicsi fehér-zöld haja volt.- Nagyon szép.... Vigyázz rá...- mondta Izu és mielőtt bármit is kérdezhettem volna tőle már csak egy sípoló hangot hallottam.....

-Hewwo! Sajnálom, hogy rég volt fejezet!! Sok minden volt ami miatt nem tudtam írni. De igyekszem most már tényleg hamar hozni a kövi ( és egyben utolsó) fejezetet! Véleményeket várok!!-