Mindent vagy Semmit

2. Rész

Álmosan nyitom ki a szemem az éles hangra, ami harsányan tölti be a szoba csendjét. Odakint még sötét van én pedig aludnék, ezért elképzelni nem tudom miért jelzi ilyen hangosan valahol a földön heverő telefonom, hogy valaki velem szeretne beszélni. Csukott szemmel, tapogatózva keresem meg a zaj forrását és a név elolvasása nélkül reflexből nyomom meg a piros gombot. Nyugodtan hajtom vissza fejemet a puha párnára és húzom feljebb a meztelen testemet melegítő takarót. Valahol a valóság és az álomvilág között jártam, mikor az előző ritmus újra felcsendült ezzel két kézzel rántva vissza a valóságba. Idegesen nyomom meg most a zöld gombot és emelem a fülemhez a jelenleg minden bosszúságomat okozó készüléket.

- Ne haragudjon Dr. Waltz hogy ilyen korán zavaron a szabadnapján, de emberhiány van az osztályán és hogyha nincsen halaszthatatlan programja be kéne ma jönnie. - szólalt meg egy ismerős hang.

- 1 óra és bent vagyok. - válaszoltam bele sem gondolva egymás után pakolt szavaim jelentésébe.

Mikor realizáltam, hogy mit is jelent kimondott szavaim sorrendje fejemre húztam a takarót remélve, hogy előző kijelentésem szertefoszlik vagy csak átalakul és még aludhatok egy órát ezzel előző mondatomban az 1-es számot 2-re cserélve. De ez sajnos nem történt meg, ezért lerúgva magamról a meleget biztosító anyagot indultam a szekrényemhez, hogy felöltözzek. Nem gondolkoztam túl sokat az aznapi outfittemen mert beérve a kórházba úgyis átcserélem kötelező öltözékemre. Kikaptam az első farmert és pólót ami kezem ügyébe került, majd egy fehérnemű szettet kiválasztva indultam el a fürdőszobába, hogy hátha megteszi hatását a forró víz és kicsit beszámíthatóbb állapotba hoz. Kilépve a fürdőkádból magamra kaptam ruháimat és ügyesen kicselezve a tükröt a konyhába indultam. Általában minden este bekészítem a kávéfőzőt, hogy reggel már csak egy gombot kelljen megnyomnom és ihassam is az energiát adó fekete löttyöt. De mivel ma szabadnapom lett volna bosszúsan állok neki a procedúrának. Miután megszólalt az a bizonyos csipogó hang, ami jelzi hogy a napi energiaadagom elkészült egy fokkal boldogabban szorítom magamhoz kedvenc bögrémet. Minden reggelemet kávézással indítom, hisz fontos hogy egész nap tudjak koncentrálni és a legváratlanabb helyzetekben is nyugodtan/átfontoltan döntsek. Eközben általában gondolkozom és sorra veszem aznap milyen feladatok várnak rám, de feltéve hogy ma szabadnapom lenne nem tudok előre semmit, így gondolataim leginkább az estém körül forognak. Amint meglátom szeretett bögrém alját, ami azt jelezi, hogy felkészülten nézek már elébe a mai napnak, utam ismét a fürdőszobába vezetett. Most már nem tudtam elkerülni a valóságot és reggeli tekintettel néztem a tükörből visszanéző önarcképemre. Kócos barna hajamról és a zöld szemeim alatt húzódó mély, fekete karikákról bárki megállapította volna hogy nem egy éber arc néz rá. Hiába, tegnap éjszaka bőven 1 után ment haza Rita, most pedig fél 7 van. Nem szoktam sminket magamra tenni, de most muszáj voltam korrektorral lefedni kialvatlanságom jeleit, és szempillaspirállal kiemelni szemeim, hogy inkább az legyen észrevehető. Sötétbarna hajamat csak kifésültem és laza lófarokba kötöttem. Miután késznek nyilvánítottam magamat felvettem fekete bőrdzsekimet és bukósisakomat fejembe húzva ültem fel sötétkék motoromra. Nem szoktam őrült módjára száguldozni, de pont annyira megyek gyorsan, hogy semmi másra ne gondoljak az alattam guruló vadállaton kívül. Azonban ez a városban, az autók között kivitelezhetetlen, így figyelve a közlekedésre húztam meg a gázkart. Betartva a sebességkorlátozásokat cikáztam a márciusi reggelben, figyelve az autókból néző fáradt tekinteteket.

Beérve a kórházba felváltotta a nyugodt tavaszi reggelt a nyüzsgés. Általában amikor motorozok kikapcsolok minden érzést és nem figyelek a munkahelyi gondokra, sem a barátaim dorgáló üzeneteire miszerint sosem foglalkozom velük. Napi sokszor 10-12 órákat dolgozok, néha elmegyek a bátyámmal ejtőernyőzni vagy különböző programokat találunk ki, esetleg meglátogatjuk a szüleinket. Voltunk már együtt vadvízi evezésen, szabadesésen, kipróbáltuk a down hill bike-ot, végigjártuk az adrenalin parkot, sőt még hegyet is másztunk kibiztosítás nélkül. Anya nagy örömére mindketten eleven gyerekek voltunk és vagyunk is még mindig így 27 és 30 évesen is.