Moonville

1.

  Nem igazán tudtam volna rosszabbul indítani a reggelt... Az ébresztőm ugyanis 5:30-kor szólt, de kinyomtam és nem volt bekapcsolva a szundi mód 7-kor keltem. Ami nem túl szerencsés, mert a suliba húsz perc az út, az óráim pedig háromnegyed nyolckor kezdődtek. Tehát volt cirka fél órám elkészülni.
  A hajamat előző este megmostam, de természetesen nem száradt meg. Egy pattanás úgy gondolta, hogy jó ötlet az arcomon letáboroznia, és nem tudtam eldönteni, hogy mit vegyek fel.
  Végül szálló hajjal, szétkorrektorozott arccal, farmerben, fekete pólóban, pulcsiban és converse-ben, elkeseredetten elindultam suliba.
  Sophie Colins vagyok egyébként, 16 éves. Nem, nem vagyok a tipikus jó kislány, bármennyire is azt mutatom néha a külvilág felé. A suliba jól teljesítek... De csak az eszem miatt, értek a reál tárgyakhoz. Viszont a minimális tanulás mellett minden hétvégén bulizok. Hol házi buliban, hol szórakozóhelyen, hol bárban, hol kocsmában. Tudom, ez most nem vet rám túl jó fényt. De ilyen az életem, bármennyire is szeretnek mások ítélkezni efölött. Természetesen a huligán életemben részt vesznek a barátaim is, Isabella, alias Bella, a szőke, kék szemű, jó alakú barátnőm. Mindenkit megkap. Igazságtalan az élet. Ryan, a vicces fiú. Annyira vicces, hogy minden lány, inkább a szájába nevet. Sam, a sportoló. Ő soha nem iszik, mert ő nagyon nagy sport ember, ő vigyáz mindenkire. És végül Peter, a jóképű, hanyag srác, aki ha még lazább lenne egyszerűen szétesne. Azok a sanda mosolyok elég sok mindent elvarázsoltak. Vagy inkább levarázsoltak. Nos, de ha már nála tartunk... Szóval Petert ismerem a legrégebb óta. Valahogy mindig olyan bonyolult volt a viszonyunk. Mármint inkább az én érzéseim felé. De ezt én mindig is szerettem elfojtani magamban. Más fiúk, szám szerint négy darab fiú segítségével. Nem, nem feküdtem le senkivel. Kettő komolynak nem teljesen nevezhető kapcsolatom volt. És... Hát semelyiknek nem lett jó vége. Ebbe inkább nem mennék bele.
   Tehát a suliba érve, teljesen lesújtva, éppen csak beérve az órára állapotom a tető fokán volt. Az osztályba benyitva minden szem rám szegeződött.
  - Enyje, Ms. Colins, ebből ne csináljon rendszert! - szidott le a biosztanárom, Mr. Plum.
  - Elnézést, Tanár úr! - kértem félénken elnézést.
  - Ugyanmár, na foglaljon helyet, egy-kettő! Kezdeném az órát.
  Peter mellet üres szék állt. Igen, az osztály leghelyesebb fiúja mellett. Így osztályon belül mindig is magunknak való társaság lévén nem mindenki (senki sem) ült szívesen mellénk. Mármint Ryan több emberrel jóban volt. De az ő társasága alapvetően mi voltunk. De aznap Ryan hiányzott ezért Bella és Sam egymás mellé ültek, gondoltam Peter később esett csak be, ezért ült ő egyedül.
  Peter vigyorogva fogadott engem.
  - Mindennap - mondta szemtelenül helyes vigyorral.
  - Na! Hagyjál már! A mai napon kívül ezen a héten mindennap késtél - forgattam a szemem.
  - De te ma is késtél...
  - Ez így van... Próbálok erről leszokni.
  - Sok szerencsét hozzá!
   - Kelleni fog, mert eddig nem igazán sikerült - nevettem.
  - Fiatalok, az órámon a diák, akkor beszél, ha én felszólítom. Nagyon örülnék Mr. Michaels, ha nem játszana itt önjelölt tanárt, nem az ön dolga Ms. Colinst kérdezni.
  - Bocs, Tanár úr.
  - Talán elnézést.
  - Oké.
  - Inkább rendben.
  - Vágom.
  - Mondhatná esetleg azt is, hogy értem. Michaels maga reménytelen eset - fogta a fejét Mr. Plum - nos ugyebár mindenki megtanulta mára az egyed alatti szerveződési szinteket. Ugye Ms. White?- nézett a beszélgető Bellára.
  - Persze.
  - Akkor megkérhetem Önt arra, hogy felsorolja ezeket?
  - Öhm... Egyed alatti... Nulla?
  - Tessék?
  - Az egy alatt a nulla van.
  - De az egyed alatt mi van közvetlenül a BIOLÓGIÁBAN?
  - Oh! Tudom! Faj!
  - Nem, nem kedvesem, az felette van. Több dolgot foglal össze. Ezért felette van - törölgette szemüvegét Mr. Plum.
   - Akkor mégsem tudom.
   - Nem készült?
  - De, nagyon sokat.
  - Akkor tessék többet, mert nem biztos, hogy ennyi tudásra megadom évvégén a jó jegyet. Colins? Felsorolja ön ezeket a szinteket.
- Öhm... Szervezet.
- Nagyon jó.
- Szervrendszer... Szerv.... öööö.... Sejt?
  - Nem még, nem az jön. Kihagyta a szövetet. De ami mondott az jó. Nem jön ki felelni? Látom a mai órára készült.
  - Ha nem muszáj, Tanár úr, inkább nem nem megyek ki - húztam el a számat. Ugyanis nem tanultam az órára, de ilyen alapvető dolgokat azért tudtam.
  - Rendben, akkor következő órán felel.
   Sóhajtva lehajtottam a fejemet a padra és próbáltam nem felforralni az agyvizemet.