Elet a Szent Johanna Gimi utan

14

Nagy nehezen megtaláltuk a nőt aki segített nekünk eljutni a szobáig.
Pár óra elteltével bejött egy asszisztens.
- Jónapot kívánok, most teszünk önnek egy katétert hogy a kivizsgáláson az anyagokat be tudjuk adni-mondta kedvesen.
-Rendben, édesem majd visszajövök csak elnézek Kingához a piciket megnézni- mondta és ezzel el is távozót.
- Vannak kisbabái?- kérdezte kedvesen.
- Igen, egy kislány  Loretta és egy kisfiú Ákos- lábadt könybe a szemem.
- Isten eltesse sokáig őket- mosolygot- és ne féljen itt jó kezekben van, meggyógyul- és ezzel ki is ment.
Eszre se vettem hogy már a kezembe van a katéter és még se éreztem.
Ez az asszisztens tud valamit.
Pár órával később kellet vizelet mintát adjak  majd perfuziora kötötték és valami altatót kaptam amiről elaludtam.
Nagyon álmos voltam de éreztem hogy besüpped mellettem az ágy.  Lehet álmodok már.
-Ott leszek melletted, ezt is együtt végig csináljuk életem, és majd az oltár előtt igent mondasz nekem , kérlek ne hagy itt engem, minket- sutogtta egy nagyon ismerős hang amit nagyon szeretek, Cortez volt de válaszolni már nem tudtam mert nagyon álmos voltam.
Reggel arra ébredtem hogy ép vert vesznek tőlem.
-Jó reggelt, 2 óra múlva jövök önért és megyünk elvégezni pár vizsgálatot- mondta kedvesen majd kiment.
Cortez nem volt már a szobába,álmodtam volna hogy itt  volt?
Az asztalon egy kész amerikai reggeli volt és egy cetli
" Életem, sajnálom hogy nem lehetek most melletted de sürgős elintézni válóim akadtak amiket muszály elintéznem de ígérem utána rohanok hozzád. A reggelit en csináltam lent a kórházi konyhába.  Jó fej a séf és megengedte hogy megcsinálóján neked és még segített is. Szeretlek. Cortez ♡"
Miután megreggeliztem, gyorsan megmosakodtam és átöltöztem, megmostam a fogaimat majd a hajamat is tűrhetően megcsináltam.
Egy toposzékel jöttek értem mivel ez az orvos kérésé volt hogy ne gyalogoljak pedig jól éreztem magamat. Minden fele vizsgálatokon átestem.
Mikor visszakerültem a szobába Cortez pillantottam meg Ákossal  és Lorettaval a kezébe.  A szemem könyve lábadt . Annyira hiányoztak pedig csak két  nap telhetett el azóta. Az ágyra leülve a kezembe vettem mind a kettőt és mosolyogva néztem rájuk.  Cortez mosolyogva nézzet ránk én pedig hálás voltam érte. Nélküle már rég feladtam volna mindent. Egyszer csak nyílt az ajtó és a doktor úr jött be rajta.
- Elnézést hogy zavarók de megvannak  az eredmenyek- kezdte el. Már ennyi idő eltelt volna? Tényleg kint már sötétedet.
- És?- kérdezte Cortez kulturáltan.
- Nagyon fura dolgot találtunk, a rák az ki van zárva meg minden ilyen súlyos betegség is- nézze a lapokat.
- Kérem tések mondani - rá  kétségbeesetten.
- Hát  ilyen esettel még sosem találkoztunk pláne friss szülés után szóval ön ah első olyan páciensünk akinél ilyet láttunk- folytatta.
- Tessék? - nézzék értelmetlenül a dokira.
- Gratulálok-  mondja mosolyogva de látva az értelmetlen arcunkat így folytatta...

_________________________________________

És itt lenne egy kis folytatás, mint meglepetés.
Boldog valentin napot kívánok minden kedves olvasómnak!♡
Kíváncsi vagyok ti mit gondoltok?
Vajon mi lehet az a dolog amiért az orvos olyan boldog volt?