- Időugrás -

Már 2 hónap telt el az amerikai utunk óta. A picikénk 3 és fél  hónapos. A pocakom kezd nőni. Arnold megfenyegettet minket ha nem hozuk ki a börtönből meg keserűjük.
Olyan rossz előérzetem van de lehet csak túl paranoiás lettem mostanába.
- Szívem elmegyek a boltig rendben?- kiabálok fel mire léptéket halok fentről és pár másodperc után megjelenik Cortez.
-Ne menyek veled?-kérdezi
-Nem kell csak  veszek egy kis gyümölcsöt mert ami itthon van az nem elég a salátához mivel sok vitamin kell a kis csöppségnek-simogatom meg a kerekedő hasamat.
-Rendben de ígérd meg hogy vigyázol még akkor is ha csak a sarki boltba mész-néz rám azokkal a szép kék szemekkel.
- Ígérem- adok egy rövid csókot a szájára és el is indulók a sarki boltba Marika nénihez aki ott dolgozik és eléggé sokat beszélek vele mostanába mivel sokszor járok boltba.
-Bonjur-köszönök illedelmesen az 50 éveiben járó néninek.(~ inent a beszélgetés természetesen franciául zajlik~puszi az író)
-Bonjur drágaságom mi járatban?kérdezi  vidáman.
-Pár gyümölcsöt veszek mert kevés van otthon és  gondoltam összedobok egy salátát mivel kell a vitamin a kis pocaklakonak.  Marika néni van avokádójuk?-kérdezem meg.
-Hát hogyne lenne kicsi szívem?A szokásos osszealitas?- kérdi mire én mosolyogva bólintok.
Miután kifizetem  elköszöntem és elindultam haza.
Direkt azt út belső részen mentem mert Cortez a szívemre kötötte hogy ha egy őrült sofőr felmegy a járdára akkor én nekem ne  esen bajom.
Már kezdet esteledni így a tömeg is csökkent.  Párizshoz képest most kevésen voltak az utcán.
Hírtelen egy nagy fényt láttam, egy óriási nagy fájdalmat éreztem a testembe és  csak annyit érzékeltem még hogy az emberek oda rohannak hozzám, majd mielőtt elnyelt volna a sötétség egy mentős tet fel egy hordágyra  és  valaki sírva szorítja a kezem és azt súgja  - tarts ki kicsim nem lesz bajotok- és  elnyelt a sötétség.
Egy folyosón vagyok ami egy fény felé vezet ,de ott áll egy ember.
-Hol vagyok?- kérdezem ijedten
- Ez  itt a menyország kapuja ,de  te  lányom nem kéne még itt legyél. Még nincs itt a te órád, neked küzdened kell. Meny vissza  a te helyed a családod, a vőlegényed és  a barátaid melett van. Ne félj ,minden rendbe lesz-mondja nekem ,majd minden el homályosodik.
Valami csipog és  elégé klór szag van.
Hol vagyok?
Megpróbálom kinyitni a szememet de nem megy mert egy erős fény megakadályozza.  Az ismeretlen azt mondta hogy küzdeném kell. Meg  kell próbálnom mégegyszer .   Megint nem megy. Már vagy 5x prádobáltam mire kinyitottam a szememet és egy fehér szobába találtam magamat.
Megláttam Cortezt aki a kezemet szorongatva aludt. Hirtelen felébredt és a szemembe nézet.
A szeme vörös  volt a sírástól.
- Mi...Mi történt?-kapok ösztönösen a hasamhoz
-Baleseted volt mert Arnold lefizetett  valakit hogy elüsőn-hajtja le a fejét
-A ...a ba...baba ugye jól van?-kérdezem remegő hangon
- Sajnos a baba elment- néz a szemembe és láttom  hogy köny gyűlik a szeméibe de próbálja tartani magát.  Bár ne mondta volna ki. Nem, az én picim él és rendbe van.
-NEEEEEEM NEEEEM NEEEEEEEEEM ÉS NEEEEEEM Ő  ÉL ÉS JÓL VAN NEEEEEEEM- kiáltok torkom szakadtából sírva miközben a hasamat fogom-NEEEEEEEEEEEEEEE- ordítok fájdalmamba.
Hírtelen 2 asszisztens és egy orvos jön  be és valamit beadnak majd újra elnyel a sötétség.

~Cortez szemszöge ~

Reni balesetet szenvedet és itt fekszik a kórházi ágyon.  Az orvosok azt mondták hogy a pici elment.  Nem tudták  megmenteni. Arnold lefizetett valakit hogy üse el Renit. A nyomorék de mostmár nem árthat nekünk mert elzártak öröké egy olyan celába ahol sötét van és soha nem fogadhat látogatókat többe.
Felnézek és láttom Renit aki közben felébredt.
- Mi...Mi történt?- kérdezi remegő hangon miközben a kezét a hasán tartja. A látványtól sírni támad kedvem de nem tehettem.
-Baleseted volt mert Arnold lefizetett valakit hogy elüsőn-mesélem  el neki lehajtot fejel.
-A ...a ba...baba ugye jól van?-kérdi remegő hangon
-A baba elment- mondom ki ezeket a fájó szavakat és a könyek csak úgy gyűlnek a szemembe.
-NEEEEEEM NEEEEM NEEEEEEEEEM ÉS NEEEEEEM Ő  ÉL ÉS JÓL VAN NEEEEEEEM- kiabál torka szakadtából sírva -NEEEEEEEEEE- ordít fel szerintem a fájdalomtól.
Bejön két nővér és egy orvos akik valamit beadnak neki amitől el is alszik.
Fáj így látni az én életemet...

------------------------------------------------------------

Na itt is lenne a kövi rész remélem tetszik
Ne kövezetek meg kérlek ígérem lesz jobb is
Kérlek írjatok véleményt kommentbe  mert sokat jelentene
Köszi puszi nektek és szép hetet
Sietek a kövi reszel ❤

Elet a Szent Johanna Gimi utanDove le storie prendono vita. Scoprilo ora