Rózsaszál

3.fejezet

Egy jó ideig nem hallottam és nem érzetem semmit csend volt és teljesen sötét. meghaltam volna? A növény az oka? Ha meghaltam kinyírom Ezarel-t az biztos. Ő bízta rám az a virágot. Majd valaki a nevemen szólított.

- Harmat! Ébredj fel. - ismerős mély hang volt. Lassan kinyitottam a szemem és egy teljesen ismeretlen helyen találtam magam. Egy ágyban feküdtem amivel szemben, hatalmas ablak helyezkedett el világossá téve a szobát. A fehér falat ezüstös faágak díszítették. Ezen kívül még egy szerény és egy íróasztal kapott benne helyet. Majd Dami felé fordultam aki az ágy mellett ült. - Úgy örülök ,hogy jól vagy. - mosolygott rám. - Mi történt? - Szólnod kellett volna ,hogy már evett belőled a virág. - Hogy miit?! - néztem rá ijedten. - Nem úgy nyugi, csak elszívta egy kis erődet. - Amikor próbáltam rajta segíteni. - Igen. De így a főzet rád is hatással volt.- Értem és most hol vagyok? - Nálam. - nézett maga elé. - Mi? - néztem rá teljesen értetlenül. - Nem tudtam hol is laksz és minnél előbb meg kelett kapnod az ellenszert. - Oh értem. Köszönöm ,hogy segítettél de én most haza mennék. - mondtam és megpróbáltam kimászni az ágyból de nagyon megszédültem Dami szerencsére még időben elkapott. - Lassan jó? Még pihenned kell. - Rendben. - vissza ültem az ágyra. - De akkor is haza szeretnék menni. - Ez érthető. Merre laksz? - Rosehipsyben. - Értem. - oda sétált az ablakhoz majd kinyitotta és vissza jött mellém. - Mehetünk?- Heeh? - Haza viszlek. - Ezt értem de arra? - mutattam az ablakra mire ő rám mosolygott és nemes egyszerűséggel felkapott az ágyról. - Mit csinálsz? - Majd meglátod. - oda lépett az ablakhoz (elég magasan volt gondolom az emelet és pont rá lehetett látni a kertre ahol rengeteg különféle virág volt szép sorban ültetve) először nem értettem mit akar majd lassan leesett. - Te normális vagy?! Tegyél le! Nem akarok kinyuvadni! - hisztiztem és próbáltam kiszabadulni de túl erősen tartott ő ezen csak nevetett majd elrugaszkodott a párkányról. - Ááhhhh! - sikítottam és erősen bele kapaszkodtam Damiba ,lehunytam a szemem és..semmi nem történt. Lassan résnyire kinyitottam a szeme és repültünk vagyis az alattunk elsuhanó tájból erre következtettem. - Repülünk! - mondtam. - Igen tudom. - mondta nevetve Dami. - Azt hittem...- Hogy ki akarok ugrani mindenféle képességek nélkül az ablakból? - Uhum. - lesütöttem a szemem közben pedig megérkeztünk Rosehipsybe. Mikor földet értünk Dani letett a földre és még egy pillanatra láthattam a fekete színű szárnyait. -Köszönöm. - Mit? - nézett rám Dami értetlenül. - Úgy mindent. - Ja nincs mit. Akkor én most megyek is. Szia Harmat. - megfordult majd lassan elsétált.Másnap már elég jól érzetem magam így elindultam a főhadiszállásra. - Te meg mit képzelsz magadról? - jött oda hozzám Ezarel. - Mi? - Csak így eltűnsz tegnap azzal a fura alakkal és ráadásul a labort is feldúltátok. - Eltűnök? Fura alak?- Igen az egyik pillanatban még ott szöszmötölsz a kertben aztán sehol nem vagy. A fura alak pedig az a Dámitárin vagy hogy hívják. - Te ismered? - Nem csak tippeltem a nevét. - forgatta meg a szemét - Pár dolgot tudok róla. - Na és mit? - kéredztem kíváncsian. - Csak nem kedveled? - vigyorgott rám az elf. - Nem..csak...csak érdekelt. - Aha aha. Kérdezd meg magad.