Starry Night🌙✨

1.

Lily szemszöge:

"Mindenkinek megvan a saját története. A legtöbb embernek nyugodt, átlagos, és boldog a története. Az enyém is, ilyen volt, vagyis azt hittem 12 éves koromig. Még tisztán emlékszem arra a napra, mely megváltoztatta, vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy fenekestül felforgatta az életem. Az a nap is úgy indult, mint a többi, felkeltem, majd megreggeliztem és persze a reggeli előtt át is öltöztem. Eleinte csak abban különbözött az a nap, hogy a bátyám éppen szabad volt aznap és nem kellet egész nap tanulnia, vagy az apánkkal lennie valahol. Végül is ő volt a trónörökös, ezért volt nagy a felhajtás. Aznap végre tölthettünk egy kis időt együtt, és én kitaláltam, hogy bújócskázzunk a kastély mellett lévő mezőn, és az erdő szélén. Tudom, hogy a bújócskázásból akkoriban már mind a ketten kinőttünk, de nagyon ritkán tölthettünk időt kettesben Félixszel( a bátyámmal) és attól a játéktól szabadultunk fel a legjobban. De bár ne találtam volna ki, hogy azt játsszuk és csináltunk volna inkább valamit bent a kastélyban...."

Reggel a nap vakító fényére ébredtem. Felültem az ágyamon és a szobalányom már ott várt a kikészített a ruhámmal, hogy segítsen felöltözni. Miközben csinálta a hajam, eszembe jutott, hogy a mai napomat végre Félixszel tölthetem. Egyből felvidultam és az álmosság utolsó jelei is kireppentek a szememből. A szobalányom befejezte a hajam felső felének kontyba való feltűzését és siettem is le az étkezőbe. Apám és Félix már ott ültek az asztalnál a helyükön, de megvártak az evéssel. Gyorsan elnézést kértem a késésért és már le is ültem a helyemre a bátyámmal szemben és neki is láttam az evésnek, a családtagjaimmal együtt. Hogy hol volt az anyám? biztos ez a kérdés merült fel bennetek. Ő meghal a születésem után néhány hónappal később, Félix csak 4 éves volt. Apámnak azóta nem is volt kapcsolata. Én és Félix sem nagyon emlékszünk rá, de attól még nagyon szeretjük. Na de vissza a jelenbe. Félixszel miután elköszöntünk az éppen egy tárgyalásra siető apánktól már mentünk is a kert felé. Már tegnap este vacsora megbeszéltük, hogy ma bújócskázni fogunk. Mindig ezt játsszuk, amikor mind a ketten szabadok vagyunk egész napra.

Kint megbeszéltük, hogy a kastély melletti mezőn fogunk játszani. Hosszú kérlelés után rátudtam venni, hogy az erdő legszéle is számítson. Megbeszéltük, hogy pár fánál beljebb nem mehetünk. Először ő bújt. A mezőn az egyik nagyobb bokor mögött találtam meg, amiből sok volt, szóval beletelt olyan negyed órába mire megtaláltam, de se baj. Ezután én bújtam el. Úgy döntöttem, hogy az elvarázsolt erdő szelére bújok. Mindig mondták, hogy oda tilos mennünk, de engem valamiért nagyon kíváncsivá tett. Nagyjából kettő fányit mentem, amikor találtam egy nagyobb tölgyet, ami mögé be is bújtam. Halottam, hogy a bátyám elkiáltja magát, hogy indul. Láttam, hogy elindul a mezőn lévő bokrokhoz, ott keresve engem. Néhány perc után furcsa hangokat hallottam, de nem mozdultam és azt mondtam magamnak, hogy biztos csak a szél volt.

Eltelt vagy fél óra és már kezdtem látni Félix alakját, hogy közeledik,amikor is megjelent mellettem egy fiú. Nagyjából Félixszel lehetett egy idős és volt egy furcsa piros minta az arcán. A rémület kiült az arcomra és elkezdtem enyhén remegni. Ezt észre is vette, felém fordult és egy apró mosolyt küldött felém. A fiú közel hajolt a fülemhez és bele súgott.

-Ne aggódj, nincs mitől félned, nem bántalak.~-mondta, de én még mindig remegtem egy kicsit.

-Hogy csináltad?-kérdeztem alig hallhatóan, de ő mégis meghallotta.

-Mégis mit?-kérdezte furcsállva.

-Hogy teremtél itt pillanatok alatt? Az emberek nem is tudnak teleportálni.-mondtam kicsit bátrabban.

-És ki mondta, hogy én ember vagyok?- kérdezte sejtelmesebb és mélyebb hangon, mint ahogy eddig beszélt. Bennem pedig meg állt az ütő. "Hogy érti azt, hogy ő nem ember? Akkor meg micsoda?"gondoltam magamban. Látta rajtam, hogy lefagytam, ezért egy kicsit hátrébb állt és úgy folytatta.

-Elviszlek oda, ahova a legjobban vágysz és megadom azt amit a legjobban akarsz.-mondta én meg nem értettem, hogy ezt hogy érti. Egy nem emberi lény, ha meg is tudja ezt tenni, az doha nincsen ingyen.

-De?- kérdeztem, félve hogy olyat kér, amit nem tudok megtenni. Ezen a ponton már rég megfeledkeztem a játékról a bátyámmal.

-Okos kislány.-mondta, majd egyből folytatta.-De velem kell jönnöd és "be kell engedned".-amint kimondta, hogy engedjem be, már nem én irányítottam a testem. Mindent tompán hallottam és éreztem, ahogy a testem megindul felé, pedig legszívesebben  a kastély felé rohantam volna.

-Rendben.-feleltem halkan, olyan hangon, mintha nem is az enyém lenne.

Mire odaértem mellé kinyújtotta felém a kezét, amit elfogadtam, mint egy robot és egy szempillantás alatt egy ismeretlen villa előtt álltunk, az erdő közepén. Nem tudtam sokáig nézelődni, mert mikor újra teljesen magam voltam minden elsötétült a szemem előtt...

Alan szemszöge:

Éppen nyugodtan reggeliztem egyedül és azon elmélkedtem, hogy már mennyi sok év telt el az incidens óta, amikor "ő" megszólalt a fejemben.

-Alan! Egy ifjú és királyi lelket érzékelek az erdőben. Kérlek hadd hozzuk ide. Kell nekem.-mondta kérlelően a fejemben, de én nem akarok még valakit bántani azok után. Elég volt nekem őket elvesztenem, az is nagyon megviselt.

- Nem, nem akarok bántani senkit.-mondtam parancsolóan, de szőrnyű, szinte már égető fájdalmat éreztem a gerincem. 

-Tudod, hogy nem tűröm, hogy ellent mondj nekem.- jelentette ki vészjóslóan és már át is vette az irányítást, bár mindent rendesen érzékeltem magam körül.

A következő pillanatban az erdő szélén álltunk egy alacsony, hosszú fehér hajú lány mögött. Ő egyből észre is vett minket. Miután "Ő" irányítani kezdte a lányt és az megfogta a kezem, elteleportáltunk a házamhoz. Amint odaértünk eleresztette mindkettőnk felett az irányítást és a lány a földre esett. 

Gyorsan felvittem a vendégszobába, ami közvetlen az én szobám mellett volt és lefektettem az ágyra. Ránézésre nem lehetett több 12-nél. Szegény lány, még nem is tudja mibe keveredett. És ha "Ő" egyszer megkaparint, akkor nincs menekvés. Ezt a saját bőrömön is tapasztaltam....

Haiiii kedves olvasók!😊😊😊😊😊😊

Ez lenne a Starry Night 1.része. Remélem idáig tetszik és nem történik túl sok egyenlőre. Ez az első saját könyvem, ami nem ff, szóval remélem ez nem látszódik annyira😅. Remélem tetszik ez a rész és maga az egész történet. Hűűű mennyit írtam, hogy remélem 😂😂😂Nem tudom, hogy mikor lesz a kövi rész de remélem várni fogjátok. Ebben a részben fény derült a szereplők találkozására és egy lényre, aki irányítani fogja az életüket, hogy minden úgy történjen, ahogy ő akarja. De vajon letudják egyszer majd győzni őt együtt, közös erővel? és talán a szerelem is felbukkan a levegőben? Félixszel mi lesz, húga eltűnése után? Erre a sok kérdésre mind választ találtok majd a könyvben. Jó szórakozást a továbbiakban és találkozunk a kövi részben.

Byeeeeee🥰🥰🥰🥰