Félre Értett Szerelem (Levi X Oc)

7.rész

Ahogy haza érek senkihez nem szólok csak lehajtott fejjel rohanok a szobámba.Anya megpróbál beszélni velem de szerencsémre apa leállítja így mindketten békén hagynak.

Harag.Ez az amit most érzek.Nem,nem Misaki iránt érzem ezt hanem magam iránt.

Hogy hagyhattam ott így?!Miért mondtam azt amit?Olyanért hortam le ami nem is az ő hibája!

Talán...mert kurvára nem akarom a legjobb barátnőmet elveszíteni egy kicseszett gnóm miadt!

-Baszki!-Boxolok bele a szobám falába.Össze szorított fogakkal próbálom vissza tartani könnyeimet de azok nem halgatnak rám és le fólynak az arcomon ahol lecsöppennek az államról.

Már csak alig van pár hónapja hátra...az a gnóm meg nem szereti akárhonann is nézem.

Megfog halni,és én semmit nem tehetek!

Az aki mindent tud rólam,aki mindig itt van nekem ha baj van,aki mindig ki húzott a bajból,aki ismeri minden titkos félelmem,úgy ahogy Arminék nem.El fog hagyni,de nem akarom el engedni...elveszíteni.

Sorra jutnak eszembe azok a szép idők.
Amikor találkoztuk kicsinek,amikor be mutatam őt Arminnak és Mikasának.
Amikor el estem biciklivel és megsérűlt a lábam és ő bekötözte,amikor kiderűlt hogx apunak van egy másik fia egy másik nőtöl és anyuval el akartak válni...Misaki volt az egyetlen akit képes voltam a közelembe engedni és,aki fel tudott vidítani.Az első közös szülinapom együtt,amikor be oltotta azokat akik kibeszéltek.

Meg amikor 5.ben páran kibeszéltek neki,nem tudta hogy a fal mögött állok és hallom,mégis...mindegyiket beoltotta.A vége az lett hogy meg akarták verni,és kissebb fázis késésel segítettem neki.Az volt az első közös balhénk....

És ennek az egésznek vége.Pár hónap múlva Misaki meg fog halni és nem lesz több közös balhénk,nem lesznek vicces napjaink amit eggyütt,mi négyen fogunk megélni..

Ajtó kopogása zökkent ki a gondolataimból így látom csak meg mit csináltam eddig.

Az egész szobám romokban van,kapkodom a levegőt és a könnyeim mintha zápor úgy hullanak a szememből.

Az ajtó nyikorogva nyílik ki,lassan oda fordulok és anyáék aggodó tekintetével talákozom.

Tekintetem anyánál állapodik meg.Mintha olvasna a gondolataimba óvatos és lassú mozdulattal tesz felém egy lépést majd még egyett,a többit már én teszem meg úgy hogy a nyakába borúlva sírok mint egy 5éves.

///

Nagy nehezen elmagyaráztam anyuéknak a dolgokat.

Misaki betegségéről amiről még a saját családja se tudd,és hogy mi történt pár órája.

Valamennyire le tudtak nyugtatni így,a venég szobában fekszem és gondolkodom hogy reggel menjek-e át hozzá bocsánatot kérni vagy most.

Mire eldöntöm már az első nap sugarak vakítanának meg jelezve hogy vége az estének.

Fájdalmasan nyögve kelek ki puha ágyikomból át bicegve a szobámba az egyenruhámért.

Mikor ezzel végezek le patyogok a konyhába vágom le magam az egyik székre.

-Aludtál valamenyit Eren?-Kérdezi reménykedve.

-Nem-Adom meg a rövid választ.

-Iskola után szépen át mész és bocsánatot kérsz-Közli apa mintha én ezt nem tudnám.

De most nincs energiám vitázni vele.

Anya elém rak egy tányér rántottát és egy pohár narancslét.