~1~

682 13 0
                                    

Én tipikusan egy olyan ember vagyok aki nem szereti ha ő van a középpontban... Nem szeretek feltűnősködni, nem szoktam én kezdeményezni egy ember iránt, és ez a szokás sok ember számára "nagyképűségnek" tűnhet, pedig csak nagyon szégyenlős vagyok szinte minden téren, legfőképp a testemmel... 3-4 számmal nagyobb pólókat hordok, mindig hosszú ujjú és hosszú nadrágban járok... Ennek egyetlen egy oka van
               ~Az apám~
Aki minden egyes nap el mondta nekem, hogy mennyire csúnya és kövér vagyok... Akkoriban mikor 10-11 éves voltam túlsúllyal szenvedtem, apám 12 év után el hagyott minekt anyát és engem ez eleinte rosszul érintett mert mindig magam hibáztattam e maitt,és ez tönkre tett. Nem ettem és nem ittam, nagyon sokat fogytam, amit talán meg köszönhetnék apámnak de soha többé nem akarom látni, most itt vagyok 17 évesen az életem sínen van, kitűnő tanuló vagyok a gimiben, nem rég el költöztünk anyummal a munkája miatt, de ez nem baj annyira mivel újra kezdhetem az életem.

Ma kezdek az új sulimban, szokásosan reggel 6-kor keltem, és el kezdtem készülődni, fel vettem a szokásos ruházatom persze előtte fogat mostam és le tusoltam, reggelizni nem szoktam mostanában, szóval indultam is a suliba (7:15 kor)
Gördeszkával mentem mivel a suli közel van hozzánk, szóval miért is ne? Mikor be értem a suliba Baradlay úr fogadott engem

-Jó reggelt Dorka, én leszek az ön osztály főnöke ha kellene valami nyugodtan szóljon.
Vigyorgott rám a tanár

-Rendben
Bologadtam és egy erőltetett mosolyt csaptam a végére

-MÁRKKK
Kiáltotta el magát a férfi, mire egy fiú tűnt fel a tömegben és felénk közeledett

-Tessék?
Kérdezte lazán a fiú

-vezesd körbe Dorkát, nekem most dolgom van, na eridjetek innen!
Mondta a tanár majd hátat fordított nekünk és el ment.

-Ahh... SHIT semmi kedvem ehez, TOK MINDEGY GYERE kint az udvar közepén egy padnál meg ált és le ült.

-öhm... Te-neked nem körbe kellene vezetned engem? P-persze ha-ha van... Van kedved
Szóltam a fiúhoz egy eléggé halk hanggal

-Nem mindegy?
Kérdezte a srác, a telefonját nyomogatva

-Hát... Nem va-vagyis
Itt el akadt a szavam, mivel a fiú a szemét forgatva vágott grimaszokat

-Fogd be kis lány... Meg találod amit meg kell ha meg nem így jártál.
Nézett a szemembe, itt meg fogtam magam, és el mentem...

~első órán~

-Jó reggelt gyerekek! Ma egy új diákot üdvözölhetünk köreiben, Szűcs Dorkát! Mondj magadról pár szót
Mondta a tanár

-hát őm....
Nézetem segítség kérően a tanára

-jó akkor foglaj helyet!
Mentett meg a tanár úr.
Már csak két hely maradt, egy az a fiú mellet aki "bemutatta" az iskolát, és egy lány mellet.
Le ütem a lány mellé aki egy mosollyal üdvözölt.

Az óra gyorsan el telt, ahogy maga a fél nap is. Utolsó óra előtt Rebekával beszélgettem, ő az a lány aki mellé ültem órán. Mikor valali úgy izomból nekem jött, hátulról.

-Mi a fasz?!
Csúszott ki a számon véletlen, mire egy ismerős hang szólt vissza

-ne kabd fel a vizet Dorcsibaba.
Nevetett gúnyosan Márk, mire Rebeka közbe szólt

-jajj fogd már be a nagy pofád Márkocska!
Röhögött Rebeka

-Talán nem volt jó az éjszaka?
Nevetett fel Márk és egy perverz mosollyal díjazta Rebeka el pirulását.

-Tudod az a gáz hogy össze keversz valakivel
Vágott elégedett fejét a lány
Mire Márk felém fordult

-Te tényleg ennyire hülye vagy hogy egy ilyen libával baratkozol... JAH te is az vagy titkon nem Dodo?
Nézett komolyan rám a srác.

-Mi-Mih?

-M M M mi? Ne csinálj úgy mintha nem értetted volna...
Meg fordult és el indult mikor két szó csúszott ki a száján
              ~hülye kurva~
Ez... Ez tejesen össze tört, pedig semmi rosszat nem tettem ellene mégis így beszél velem,már most Utalom ezt a gyereket.

-hagyd hülye szegény
Szólt hozzám Rebeka egy mű mosollyal

A nap többi része úgy el ment, mintha repülne. Mikor haza értem egész nap ezen a két szón kattogtam... „hülye kurva”

-Chh UTALOM Azt a fogyatékos!
Motyogtam magamban a kádban, mikor úgy éreztem eléggé szét azott a bőröm ki szálltam a kádól, és a tükörbe néztem, néztem az alakom, ami állítólag normális, de szerintem undorítóan nézek ki...
Mikor csöngettek

-KICSIM MEG NÉZNED?
Ordibalt át anya

-FÜRDÖK
Szoltam vissza neki

-DORKA!

-JÓ MEGYEK MÁR...

Mivel el felejtettem magamnak ruhát behozni, legalább is pólót... Ezért anyám egyik a fürdőben hagyott feszülős Fehér pólóját vettem fel hirtelen, és futottam is le ki nyitni az ajtót.
Mikor ki nyitottam egy férfi állt ott.

-Szia, Dorka ugye?
Kérdezte a férfi.

-I Igen, miben segíthetek?

-Anyukadhoz jöttünk a fiammal. Nem tudom hogy anyukád emlitette e de én vagyok a barátja.
Mosolygott a férfi

-nem mondta, de nyugodtan j jöjenek be!

-Rendben, FIAM.
Ordított a férfi a kocsijuk felé, mire egy fiú szállt ki belőle, nem láttam az arcát szóval nem zavart annyira.

-ANYA  HOZZÁD JÖTTEK.
Ordítottam anyumnak, aki egyenesen le szaladt a lépcsőn és a férfi nyakába ugrott.

-jó estét.
Köszönt egy ismerős hang...

                                    Folyt Köv...

~mostoha szerelem~Donde viven las historias. Descúbrelo ahora