- Na végre - olvastam le Bogdán Stefi szájáról, amikor látta, hogy igyekszem átverekedni magamat az előadóteremből kiözönlő hallgatók közül.
- Sokat vártál? - érdeklődtem, amikor megálltam előtte és szándékomban állt, hogy még egy ideig így is maradjak, mert semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy sort álljak a kijáratnál, ha már egyszerűen nem működik a fotocellás ajtó és mindenkinek a kis szűk, hagyományost kell használnia, ahol egymás mellett összesen 2 hallgató fér ki.
- Áá, hol? - forgatta a szemét unottan Stefi, ami nála egyet jelentett azzal, hogy valami rettentően erős, cinizmussal átszőtt mondat fog következni pillanatokon belül. - Közben kitaláltam egy új elméletet arról, hogy miért haltak ki a dinoszauruszok, átgondoltam, hogy biztos jó döntés volt-e annak idején egyetemre jönni, jaj és még arra is rájöttem, hogy Hunor miért egy igazi csődtömeg, de végül is, kinek mi a kevés idő. Egyesek elutaznak a világ másik végébe, akik szerencsések, mások, akik messze állnak ettől, meg élő szobornak érzik magukat – sóhajtotta.
- Értem, tehát sokat - foglaltam össze a lényeget, mert nem is ő lenne, ha egyszerűen válaszolna és nem valami hosszú monológgal állna elő. Lehet ez valami családi vonás náluk, mint nálunk az, hogy rohadtul figyelmen kívül hagyjuk a másik segítő véleményét.
- Egyébként te tudod, hogy Tamás mi a francot akar tőlünk, hogy most ilyen hirtelen meeting kell neki? – morgolódott, amiért be kellett mennünk a bisztróba sürgősen. - Közben indulhatnánk esetleg? Még Fülöp bulija előtt aludni akarok egyet.
- Egyesek fürdenek, sminkelnek, készülnek ezerrel, te meg alszol- jegyeztem meg és eszembe jutott Adri rituáléja, amit szemeszternyitók, kari bulik, Fervor előtt leművelt. Rendesen órákon keresztül tartott a szeánsz és volt olyan is, amikor hiába kezdett el készülődni kora délelőtt, még úgyis én vártam rá este, mert nem fejezte be.
- Attól, hogy Adri ezt szokta csinálni, még nem mindenki ilyen – vágta rá egyből, mintha nem lettem volna vele tisztában én is. - Amúgy, ha arra akarsz utalni, hogy zuhanyozzak le, mielőtt összeszedem Ninát a városban és kivergődünk az Isten háta mögé, képzeld el terveztem. Nem vállalom be a büdös lány szerepét - magyarázta Stefi, de olyan gyorsan beszélt, hogy koncentrálnom kellett, hogy felfogjam, amiket mond.
- Semmire se utaltam, oké? Csak egy szimpla megjegyzést tettem, de majd legközelebb nem fogok, hogyha nem lehet hozzád szólni se - mondtam, miközben benyomta a lifthívó gombot, ami azt mutatta, hogy jelenleg a másodikon van. Ergo, soha nem fog felérni.
- Ha normális, amit beszélsz, akkor nem pofázok, de ha nem, akkor azt nem hagyhatom szó nélkül – tárta szét a karját amolyan „ez van" stílusban. - De most na. Te tudsz valamit? - faggatott, mintha valami kihallgatáson lennénk.
- Mégis honnan tudnék? Szerinted, akkor itt lennék veled és nem otthon döglenék? - bámultam továbbra is a liftajtót, ami visszatükröződött, így láttam, ahogyan Stefi a fülbevalóit igazgatja. Valóban az szerepelt a terveim között, hogy nem jövök be az egyetemre ma, de így, hogy átszervezték a napomat, kénytelen voltam.
YOU ARE READING
Eufória || ✔️
Teen FictionMi a közös Gerdában és Gergőben? Azon kívül, hogy ugyanarra az egyetemre járnak, ugyanabban a városban laknak, közös tesi kurzuson vesznek részt, a testvéreik legjobb barátnők, ráadásul gimnáziumi éveik alatt évfolyamtársak is voltak, körülbelül a...