Josuke bizarr kalandjai

Fuss, csak be ne foss!

Ismét egy csodálatos reggel egy csodálatos kisvárosban. Josuke az iskolába ment, amikor egy erős fuvallat majdnem fellökte. Csodálkozott, mivel addíg egyáltalán nem fújt a szél. Végül vállat vont, majd folytatta az utat. Pár perccel később egy újabb erős fuvallat fel is lökte, ám ennek okozóját nem volt nehéz észrevenni, mivel elég hangos volt. Egy  szupersszonikus vadászgép húzott el a város felett, de nagyon alacsonyan. A gépen egy fekete kör volt festve. 

-Ki ez a kretén és amúgy is mit keres itt egy vadászgép, mikor a legközelebbi katonai reptér is nagyon messze van? Ráadásul ez nem is  japán. A hadsereg nem rendszeresített Harriereket. *- lépett oda Koichi Josuke mellé.- Jó reggelt!

-Nézd már! Ez a suli tetejére akar leszállni!

A gép az iskola teteje felett pár méterrel lebegett, majd eltűnt és a pilóta a tetőn landolt. 

-Oi Josuke! Nem láttátok Nazyt? - lépett oda a két fiúhoz Okuyasu és Bree.

-Ti nem egy lakosztályt béreltek a hotelben? -érdeklődött Koichi.

-De, de tegnap Okuyasuéknál aludtam és megosztottam vele a Josuke anyukájáról készült mezt..., akarom mondani csapattuk a boom 2-t.  

-Persze persze.... Amúgy Nazy éppen most érkezett meg a suliba.

-Na nem akarunk már indulni? Így el fogunk késni és le leszünk cseszve  a sárga földig.

Az iskola után: 

Bree éppen a tetőn ebédelt, amikor meglátta Josukét, aki fütyörészve közelített felé.

-Jó étvágyat! Figyelj Bree, elmesélnéd nekem, hogy honnan jöttetek Nazyval? Nem rosszból, de valamiért úgy érzem, hogy ti... Hogy is mondjam? Ebbe a világba tartoztok, de valahogy mégse.

-Ülj le. Ez egy hosszú történet. Egy éve történt, hogy éppen egy gengszterrel  harcoltunk. Már majdnem legyőztük, amikor átteleportált egy másik dimenzióba minket és önmagát. Ezt az átteleportálást úgy kell elképzelni, hogy van rengeteg univerzum és az összes a világok közti hasadékban van. Amikor kikerültünk az univerzumunkból, az ellenség is kijött velünk. Elsodródott efelé az univerzum felé. Mi próbáltuk követni és közben találkoztunk UTvel. Ő egy lélek volt, aki már egy éve a hasadékban tengődött és a teste időközben teljesen eltűnt. Ő is a gonosz standmester miatt került oda. Nem akartuk ott hagyni. Eközben furcsa érzés lett rajtunk úrrá. Később kiderült, hogy valószínűleg itt váltunk standmesterré. Nazy a hasadékban felajánlotta UTnek, hogy költözzön bele a bal karjába, így most Nazy testében két lélek is van. Hogyha az egyiket valahogy kiütik, a másik átveheti a helyét, amíg az eredeti vissza nem tér. Ez történt a robbantós stand elleni küzdelemben is. Miután felvettük UTt, az ellenség már majdnem eltűnt. Csak egy pillanatra láttuk, amint behatol ebbe az univerzumba. Mi követtük és most itt vagyunk. Fél éve felvettük a kapcsolatot a Speedwagon alapítvánnyal, akik nagyon sok mindenben támogatnak minket. Nemrég észlelték ezt a standmestert, ezért vagyunk most itt.

-Ez tényleg nem volt rövid.

-Ahogy mondod. Úgyhogy most próbáljuk kideríteni, ki az a standmester és miután megtaláljuk, valahogy visszajuttatjuk magunkat a dimenziónkba.

Pár órával később:

Josuke a háziját írta, amikor megcsörrent a telefon.

-Haló!? Higashikata!? Elkaptam a haverod barátnőjét! Mivel nem érem el, mondd neki, hogy este nyolckor várom az állomás mellett! Egymillió jenért visszaadom a lányt, de ha nem jön akkor az egész családját elrabolom! Ez nem vicc! Mondj neki valamit te csitri!!!!