[ taeten. ] Csak két fiatal voltunk; ostobák és naivak, de mégis benned találtam meg életem szerelmét.
⌜ 2021/02/27 ::
:: 2021/03/31 ⌟
ꗃ ،، -sungoesdown 𑁤
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Olyan 5-6 évesek lehettünk, mikor a szomszédságotokba költöztünk; a nyelvet éppenhogy beszéltem, ám ez egyikünket sem gátolta meg abban, hogy örökre szóló barátságot kössünk.
Estig kint voltunk az utcán a többi barátunkkal, kész kis csapat volt már, ám senkivel sem értettem meg magam olyan jól, mint veled. Mintha szavak nélkül is tökéletesen tudtunk volna kommunikálni.
Gyakran jártál át hozzánk és mindig babusgattad a hugomat, amire őszintén szólva is féltékeny voltam. Folyton duzzogni kezdtem, hogy játszunk, velem foglalkozz, ne az akkor másfél éves hugommal.
Te ezen csak mosolyogtál, mint ahogy a gyerekek szoktak, s mikor szüleink azt mondták, hogy úgy törődsz a hugommal, mint egy igazi férfiú, s egy napon majd biztos el veszed őt feleségül, te csupán a fejedet ráztad, s azt mondtad; nem őt fogod elvenni, neked márpedig én leszek a mennyasszonyod.
