14 éves voltam, mikor elballagtunk, s akkor már lassan egy éve tisztában voltam azzal, hogy szeretlek, hiába nem tudtam mi az a szerelem, azt se tudtam helyes-e, hogy így érzek, hiszen a legjobb barátom voltál.
Agyaltam mit kéne tennem, hogy el kellene-e mondanom neked, de végül nem szedtem össze hozzá kellő bátorságot, hogy bevalljam neked, hogy mennyire nagyon odavagyok érted, mennyire szeretem az együtt töltött délutánokat, mikor te általában videójátékoztál mindig, én pedig rajzolgattam.
Számtalan alkotás készült rólad a tudtodon kívül; teljesen magával ragadott állad éles vonala, a hatalmas, barna szemeid, széles mosolyod, telt ajkaid, s arcodnak az egész berendezkedése.
Eleinte reménykedtem benne, hogy ezek az érzések elmúlnak, s újra úgy tekinthetek rád, mint a legjobb barátomra, ám ennek pont az ellenkezője történt; napról-napra csak erősebbé váltak ezen emócióim, s már ott tartottam, hogy egyetlen pillanat erejéig sem tudtalak kizárni a fejemből.
YOU ARE READING
2 KIDS ; ✓
Fanfiction[ taeten. ] Csak két fiatal voltunk; ostobák és naivak, de mégis benned találtam meg életem szerelmét. ⌜ 2021/02/27 :: :: 2021/03/31 ⌟ ꗃ ،، -sungoesdown 𑁤