a 7-es szimbólum.

1. fejezet

Az akadémia egyik termében járunk. Iruka- Sensei krétát ragadva ír és magyarázza a ninjáknak fontos alaptudományait. Ösztönök, képességek, chakra, minden ami kell, hogy megfejelelj. Az egyik padban hátul egy fiú dörzsöli kialvatlan szemeit, meredve a messzi zöld Téglalapra, amin fehér ábrázat látható az emberi testről.
-/Nagyon reggel van.. miért kell ilyen korán kelni? Senki sem friss ilyenkor../ gondolja magában, fekete fürtjei lelapulva fedik homlokát, szemei barnája a fényt engedi magába. A fiú előkapva egy füzetet, elkezd jegyzetelni, fél szemmel az órát vizslatva. Mikor szól a csengő? Számára ez harangszó, a szabadság és pihenés hangja. -mindenki elmehet, a következő óra 10 perc Múlva lesz, addig gondoljátok át a tanultakat. Az udvaron várlak. Jelentette ki Iruka-Sensei, egy kis csengő párost rázva, a hangjára elindult a sok iskolás. A fiú is Felállt, nyújtózva egyet, elindult az ajtó felé. De  félúton megállt. Tekintete egy lányra szegeződött. -mehetünk Tameky? Tette fel kérdését a fiú, mialatt a lányra bámult, és barna szemei megakadtak rajta. A lány szép hosszú világos barna haján, ami oldalt megnyírt és barna szemein. Arca akár egy tündér, a lány vörös haspolóján végig nézve, a póló újja nem a vállától indult. Olyan volt, akár 2 hosszú csuklószorító, az alja mégis lóg. A fiú szeme a lány Fekete nadrágjára vándrolt, ahogy igazította azt. Ezt követve a fiú mozgásra lett figyelmes, egy Fiú sétált Tameky mellé, haja a fekete és vörös árnyalatban díszeleg, fekete  pólójának oldalait egy kigonbolt rövidújjú ing fedte, az ingen tűzminta díszeleg, a fiú kék rövidnadrágja zsebeibe csúsztatva kezét Tameky felé nézett. (Magasabb nála) -menjünk nővérem. Mondta a Fiú szemei lélektelen sugarakat sugároztak magukból. -menjünk Hárman Yuito. Mondta Tameky válaszul. Ezután Bele nézett a vele szemben álló Fiú szemébe, A fiú fekete cipzárnélküli pulcsija zsebébe nyúlt matatva. A zseb méllyéről egy száll cigit előhúzva, amit elindulva a másik irányba meggyújtott. -Daiko! Ne cigizz az osztályban! És nem kéne neked cigizned se! Szólalt meg határozottan Iruka-Sensei. Daiko szótlan ment tovább, Yuito és Tameky szó nélkül követve.

---5 percel késöbb---

Daiko egy fa tövében ült. Szótlan a semmibe bámult. Az elméje legmélyebb vágyát vetítette le elötte. Fel se figyelt egy koppanásra, ám ekkor valami kellemetlen érzés kapta el az ösztöneit. A kezét a nyakához emelte, ezzel rákenve valamit. Lassan elvéve onnan, szemei az újjaira vándoroltak. Egy vörös folyadék lepte be azt. -/vér..és ez az enyém. / gondolta magában, mialatt 3 fiú állt elötte, a középső egy fekete mellényt hordott szürke hajjal rendelkezett barna szemekkel, szürke nadrágot viselt. A Bal oldali fekete hajú volt, szemeit szemüveg fedte, tehén mintás pólót, valamint egy fekete nadrágot viselt, amit elfedett egy lepedő. A lepedő fehér volt, dereka köré kötve. A 3. Barna kimonóban volt, lelapult fehér hajjal és kék szemekkel. Daikora mosolyogtak. -na mi a helyzet nyomi? Épp elképzelted a valódi családod? Hát ez aranyos. De én tudom hol vannak. A föld alatt a férgek közt! Mondta ínycselkedő hangnemmel a középső fiú, Daiko szótlan nézte őket, és szemeiben vad tűz lángolt fel, az ösztönei azt sugallták neki, hogy üss! Verd péppé őket! Ám Daiko sóhajtott.  A 3 Fiú nevetett. -olyam kis eltaposni való férgek mint te vagy!!!! Szólalt meg egy másik mellette. Daiko Remegett a haragtól. -/még egy szó.../ gondolta magában Daiko.
-a szüleid Azért hagytak el, mert tudták mivagy. Egy senki, senkinek  sem kellesz, és sose kellettél. Szólalt meg a harmadik. Ezután kezdett volna mondatába a középső fiú de Mindenki egy csattanásra lett figyelmes. A középső fiú a földön hevert, Daiko ökle vérben ázott mialatt remegett a dühtől. Elkapva a fiút, elkezdte ütni folyamatosan. Csattanást-csattanás követte.

Egy kis idő múlva Daiko abbahagyta a fiú verését és feltápaszkodva a fiúról a másik kettő felé nézett. Az egyik után nyúlt a keze, ami belemarkolt tincseibe. A fiú elkapva  a kimonosat fordulásra kapta a tempót. Mialatt fordult egyre nagyobb nyomó erőt fektetett kezébe, szemeiben csak a gyűlöletet lehetett kiolvasni. Daiko bele csapta a fiút a fába. A csattanásra Tamekyék is felfigyeltek. És elindultak a hang irányába, a látvány ami fogadta őket sokkoló volt. Vér.. vér fedte be a fát. Egy fiú tele horzsolt arccal feküdt eszméletét elvesztve. Egy másik a saját vérében fekve sírt. A harmadik egy faágon volt le esve arról monoklival. Tameky odafutva tenyereit a síró fiúra téve. Tenyere zölden kezdett fényleni, a fiú sebei hamar eltűntek és remegve nézett a lány felé. -e
.egy őrült! Kikkattant! Megtámadott minket! Nem bírtunk ellene! Robbanás! Hadarta és mondta össze-vissza, mialatt egy fiú  ugrott a fáról Tameky mellé. Fekete pulcsijában rejtve kezeit. Yuito a másik 2 fiút felkapva elrohant velük. -oh! Szia Tameky. Mondta a fiú. -Daiko! Mi történt velük? Kérdezte a lány aggódó tekintettel a fiút.

-fogalmam sincs. Válaszolta a fiú neki, mialatt lassan a Remegő fiúra vándorolt a tekintete, tekintetében az  üresség tükröződött és a gyűlölet, amit a fiú iránt érzett. Miután Tameky meggyógyította a fiút, az köszönés nélkül elfutott. -hm. Nem értem mibaja. Azért megköszönhette volna. Mondta vállat vonva Daiko. -mindegy Daiko menjünk, ninja vizsga van. Szólalt meg Tameky. Daiko kezét nyújtotta, Tameky belemarkolva a kezébe megtámaszkodva felállt, a szél haját nagyon fújta. Elengedve a fiú kezét elindult be az osztályba, Daiko mögötte szótlan. Bent már Yuito is várta őket. A fiú, kiegyenesett pulcsijának zsebébe összekulcsolva kezét elindult fel a helyére. Lassan a székhez érve kihúzta és leült. Elmerülve az elméje sötétjében elindul az útján, a választ keresve a MIÉRT-re. Iruka sensei magyarázatát fél füllel hallgatva elmerül gondolataiban, és kidől a padon.
2 perc után egy teremben áll, készen arra, hogy megtegye az 1. Lépést az célja eléréséhez vezető úton.
-/én leszek a legjobb ninja, aki taijutsuval fog a csúcsra törni/ gondolta magában, mialatt keze érdekes formákat vett fel. 2 kezét és újjait összekulcsolta, kivéve a mutató és középsőt. Azokat kiegyenesítve egymásnak nyomta. Daiko körül egy hatalmas mennyiségű kék hullámszerűség kezdett félgömb alakban áramlani.  -klón jutsu! Mondta mialatt mellette egy porfelhő jelent meg. Miután eloszlott egy Fekete pulcsis feket hajú fekete nadrágban lévő barna szemű srác jelent meg. Teljesen úgy néz ki mint Daiko. A klón hamar eltűnt. Iruka sensei egy pipát húzott Daiko neve mellé, és átadta a fejpántot neki. De ez nem konohai fejpánt volt.. a fejpánton három hegyre  hasonlító jel ékesedett, ami átvolt karcolva. -ez a fejpánt.... -igen ez az anyukádé volt. Tette volna fel a kérdését Daiko, De iruka félbeszakította. Ezt követve Tameky és Yuito is megfeleltek. Tameky és Yuito homlokukra kötötték a fejpántot. Daiko nézte még kicsit a kezében lévő pántot, hírtelen fejében 1-2 kis emlékkép tünik fel, amin anyukája kezében alszik pólyás ként. A testvéreivel van, és az apja nyakában nevet. Miután ezek a fejében lejátszódtak magához emeli a fejpántot, és nyakába kötve zsebre vágja kezeit.
-elmehettek. Holnap találkoztok a Senseietekkel, és a csapatbeosztást us megkapjátok. Bökte ki Iruka egy másik Jounin társaságában, és mindenki elindult ki, hogy végre pihenhessen.