Elveszítettél - [Ben Hardy ff]

H E T E D I K

Lillian szülinapja óta eltelt két nap. Valamilyen oknál fogva a mai szerda reggel, vidáman keltem. A kislányomnak megfázott ezért nem engedtem oviba, ezért velem jött a munkahelyemre. Dee-re nem akarom itthon hagyni, mert neki elég lesz a két gyerek. Nem akartam ezért még a saját kölykömmel terhelni. 

Tegnap este Lily Disney hercegnős táskájába pakoltunk olyan dolgokat, amikkel el lesz. Mint például két Barbie baba, UNO és egy plüss állatot. Plusz a telefonomon is közelbe van ha kell és nagyon megunná a játékszereket, majd mesét néz. Előkészítettem a ruháját, ami egy fehér rövidujjú póló volt plusz egy pasztell sárga kantáros szoknya és egy ugyan ilyen színű zokni, amihez egy fehér cipőt raktunk. Azért pakoltam neki elő, hogy ne reggel kelljen válogatni, ahoz képest, hogy csak négy éves, rendkívüli érzéke van a divathoz. Van, hogy az ő segítségével állítom össze az öltözékem.

 A reggel meglepő módon az ébresztőm előtt keltem. És viszonylag gyorsan fel is öltöztem, majd elkezdtem ébreszteni Lily-t, aki örök hétalvó. Kicsit durcázot, de abba hagyta egy kis idővel, majd elkezdett ő is magára öltötte a szerelését és egyből siettünk is, mert megakartam lepni a kislányomat egy forrócsokival. És szerencsére a munkahelyemtől nem messze van egy kávézó.

Hamar autóba szálltunk, miután elköszöntünk a többiektől és elindultunk. Lillian a hátsóülésen ült és mosolyogva nézett ki az ablakon, így figyelve a várost és annak szépségét. Egy kicsit előbb álltam meg a járművel mint szoktam, mert nem tudom miért, szinte az összes parkolóhely foglalt volt. Valahogy az utca elején tudtam leparkolni.

- Anya, miért álltunk meg? - kérdezte a vékonyka hang a hátsó ülésről, mire hátra pillantottam, hogy szóljak, de addigra a csemete már kipattant az ülésből és az első két hely közé került onnan nézve az utat. - Aztaaa, de sok kocsi van - ámuldozott.

- Én nem örültem ennyire neki, de ez van - rántottam meg a vállamat, majd kinyitottam az ajtót. A kislányom szófogadóan szállt ki az Kuga-ból, majd a megfogta a kezemet és a járdára húzott. Nagy lendülettel vonszolt maga után. De a kávézó előtt megálltam és nem engedtem, hogy tovább húzzon a kis testével. 

Nagy szemekkel nézett rám, amikor oldalra biccentettem.

- Gyere, csücsüljünk be egy forrócsokira! - mosolyogtam rá, mire kis zöld szemei felcsillantak és már el is indult befelé, az Invisible Café-ba. Ahhoz képest, hogy a neve láthatatlan, nagyon sokan járnak ide. Jó és minőségi italokat gyártanak, jó áron. 

Leültünk egy ablakhoz közel eső helyre és rendeltünk kettő forrócsokoládét plusz két fahéjas croissant és elfogyasztottuk, majd fizettünk. Szerencsére most nem jött fel az "apa-téma". Lassan olyan szintre kerülök, hogy nem tudok mit mondani neki, csak a keserű igazságot. De ő ahhoz még kicsi. És nem mellesleg nagyon szégyenlem magamat ez miatt. 

Bevallom. Hibáztam. Egy óriásit. Eddig mintha csak menekültem volna a démonjaim elől. De a Ben-nel való találkozásom és Camille szavai rá világottak erre, hogy hibát követtem el. 

A cégnél George a portás fogadott. A belépőkártyámmal a kezemben toltam magam előtt Lily-t, akire George rá mosolygot. Lassan a kisgyerek köszönt a földszinten dolgozóknak, akik felújították azt, majd elkezdtünk felgyalogolni az első emeletre. Ott egyből megláttuk Alice-t, aki meglepő módon időben érkezett és szokásához híven sötét ruhában. Sötétkék póló és egy egyszerű farmert vett föl. Jeremy, pedig egy pasztell rózsaszín inget és egy fehér farmer nadrágot viselt.

- Jerry bácsi! - mondta vidáman az előttem álló tökmag és oda szaladt a férfihez, majd szorosan megölelte a derekát, ameddig felérte. A Wayne srác lehajolt és úgy karolta át.