Éj Királynő

11.Fejezet

A reggeli már majdnem csendben a végéhez közeledett,amikor is Odin úgy látta,hogy elérkezettnek látta az időt a kivallatásunkra. 

-Nos,gyermekeim el mesélnétek nekem és Friggának,hogy ti ketten mit kerestetek a gyengélkedőn? Vagy ha már itt tartunk bele mehetnénk azon témába is,hogy az erdőben mi dolgotok volt nektek hármótoknak.

A villa a kezünkben megállt. Lokira tekintettem elsőként. Az ajkait össze préselte és nem nézett a társaságra,aztán nagyon lassan Thorra néztem,tekintetünk találkozott. Szemeiből kiolvastam,hogy Lokit védené,nem beszélne a történtekről. A teremben síri csend uralkodott. Frigga nagyon lassan lenyelte étkét,s ránk tekintet. Most nem láttam a szemeiben a fiai iránt érzett védelmezői ösztönt. Most azt láttam,amit apám szemében szoktam,mikor az én érdekemben leemeli rólam a kezét és önön hibámon keresztül szeretne tanítani valamit a javamra. Ez volt Frigga szándéka is szerintem, aggódott a fiaiért és nem töltötte őt el örömmel az,hogy mi a tiltott helyre mentünk. Nos igen ami tiltva van az okkal van tiltva. Erre engem az Odinson fiúk tanítottak meg. Thor megköszörülte a torkát. Hazudni akart. Én viszont nem akartam,hogy ő tegye meg és pont kapóra jött az is,hogy a kis utálatos hercegecske jöjjön nekem eggyel. Így nagyon gyorsan magamhoz kaptam a szót. Loki rögtön rám kapta a tekintetét,apró mosolyt villantottam,hogy tudja érezze,hogy most rajtam múlik hercegi sorsa. 

-Nos a bálon kicsit össze kaptunk Thorral. 

-Kicsit leányom?-vágott közbe kacarászva Odin. -Az egész palota zengett meglepően erélyes hangodtól.

Elhúztam a számat a kellemetlen emléktől. Valóban kikeltem magamból,jobban mint az meg engedett lett volna. -Khmm...igen hangos lehettem ezek szerint. Thorral volt némi csiszolódásunk,de sikerült rendeznünk nem?-fordultam jegyesem felé,aki szemeivel szinte azt kérdezte tőlem,hogy Mit művelsz? 

-De nagyon is eredményesek voltunk. Ennek ki kellett jönnie. Most már minden rendben van velünk.-mondta Thor s végig az én szemeimet pásztázta,majd meglepő módon a kezemért nyúlt. Kirázott a hideg a tettétől és sajnálatos módon ezt nem undor váltotta ki. Olyannyira rossz éjszakám volt és egyedül éreztem magam,hogy eme cselekedete fájt bevallani de jól esett. Érintése meleg volt és gyengéd és én megint törékenynek éreztem magam. Egy pillanatig nem bántam. Egy pillanatig el is hittem,hogy ez igazi,aztán gondolatban jól kupán vágtam magam. Mégis hogy képzelhetem,hogy minden amit mond és tesz az valós,nem pedig az egyezményünk része. A jó életbe is itt ülünk a szülei előtt,még jó hogy fogdos. Az évszázad átverését kell itt lebonyolítanunk röpke idő alatt.Megacéloztam magam,s miközben rá mosolyogtam csak egy dolgot szajkóztam magamnak. Ez csak színjáték. 

-El se hiszitek,hogy ezt milyen megnyugtató hallani na és látni.-vigyorodott el Frigga. Próbáltam nem a királyi párra vagy Thorra nézni,mikor elvettem a kezem Thortól,így maradt csak Loki. Loki ábrázatától csak nevethetnékem támadt. Sápadt volt és csak várta,hogy folytassam az élménybeszámolómat. A kisördög a vállamon nem hagyott békén. Összefontam kezeimet és államat azon nyugtattam.

-Na de kanyarodjunk vissza ahhoz az estéhez. Loki nem szeretnéd folytatni? Te is ott voltál. Te hoztál el a bálról.

Thor megrúgott az asztal alatt finoman,nem foglalkoztam vele csak a herceget figyeltem. Ivott a kupájából, próbált magára erőltetni némi nyugalmat,de mikor megszólalt a fogát csikorgatta.

-Meg vagyok győződve arról,hogy a hercegnő ajkairól finomabb mese kerekedik ki. Nem vágnék a szavába,bűn lenne megfosztani minket ettől a gyönyörű hangtól.

-Óvatosan fiam. Moe már Thor jegyese. Ezt ne felejtsd.-intette rendre Odin. A mi kis bennfentes harcunk kívülről úgy tűnhetett,mintha Loki édes bókokat szórna felém. Pedig nem így volt, tudtam a férfi előbb menne vissza a kút béli szörnyhöz,minthogy rám szemet vessen. 

-Észben tartom apám.-bólintott az istenség.

-Szóval Loki kimenekített a bálról. Vele is volt egy kis össze rezdülésünk, a herceg nem akart egyedül hagyni. Meggondolatlan voltam és egyedül útnak indultam. Nem ismerem Asgardot. Eltévedtem. Valahogy az erdőbe kerültem. Valami megtámadott, a hercegek még jó hogy a keresésemre indultak. Időben érkeztek. A többire nem emlékszem a sokk hatása valószínűleg.-folyt le a számról a hazugság. Meglepő módon peregtek le a számról a szavak,pedig eddig nem hittem a hazugságokban. Asgard sok mindent kihoz belőlem,amit eddig elnyomtam. Odin szigorúan nézett rám, Frigga csak a fejét csóválta. Az egész annyira kínos volt,hogy muszáj volt bevonnom a hercegeket is.- Ennyi történt fiúk nem? Kihagytam valamit?

A hercegek is csak néztek rám. Azt tettem,mint Thor pár perccel ezelőtt belerúgtam. Kicsit megugrott. Aztán szinte egyszerre kezdtek el bólogatni.

-Igen így történt.

-Velős mese volt.-szólaltak mindketten egyszerre. Odin pár percig méregetett minket. Majd felállt az asztaltól a két Odinson fiú megfeszült. 

-Holnap újra megkérdezem ezt tőletek fiatalok és akkor talán azt is beleszőhetnétek a mesétekbe,hogy a felejtés kútnál miért van egy döglött szörny. -mondta aztán kivonult a teremből. 

Megbuktunk.