𝗪𝗛𝗘𝗥𝗘 𝗔𝗥𝗘 𝗬𝗢𝗨?

2. fejezet | Szeretnélek megismerni |

gyorsan előkotorásztam a fejemre való gyógyszert, majd bevettem, hogy megszabadítsam magamat ettől a kellemetlen fájdalomtól.
A gyógyszer hatását a buszon kezdtem el érezni. Miközben utaztam, próbáltam felfogni hogy még is hogyan álmodhattam a délelőttöt.
A gondolataimból egy idős hölgy zökkentett ki, aki megállva mellettem mosolygott rám kedvesen.
Minden gondolkodás nélkül felpattantam a helyemről majd kiállva a busz kissebb folyosójára.

- Kérem, foglaljon helyet

- Jaaj nagyon édes vagy kisfiam, nagyon szépen köszönöm.

Helyet foglalt a hölgy a széken,én pedig az állomásomhoz közelítve léptem a busz hátsó kijáratához.
A kijárat melletti gombot megnyomva,
jeleztem a sofőrnek, hogy leszállnék.
A busz a következő megállóban óvatosan lefékezett, én pedig az ajtó kitárulása után leléptem a járműről és a célállomásom felé vettem az irányt.

Miközben lépkedtem, a fejemben lévő gondolatoknál, a fiú következett.
Vajon tényleg álmodtam volna? Olyan valóságosnak tűnt minden. Tisztán érzem még mindig, hogy a pulcsimnál fogva akadályozza meg elesésem.
Kiváncsi vagyok hogy vajon egyáltalán van e új tanúlonk.
A suliba beérve, szekrényemet kinyitva, pakoltam át táskámba az aznapi óráimhoz kellő tankönyveim, füzeteim.
Egyik pillanatban egy kar pihent meg hirtelen a vállamon

- Szevasz Lix, azt hittem sosem fogsz beérni már

- O szia Hyunjin

- "O szia Hyunjin"? Ez elég gyenge volt, pedig rólad van szó. Történt valami?

- Jaj dehogy is, nem aludtam kellemesen, csak ennyi.

- Felix. Legjobb barátom gyengén vette le karját vállamról, majd aggodóan nézett rám.

Szekrényemet becsukva, fordítottam fejem az idősebbik felé kiváncsian.

- Felix, ne merj átverni. Tudod hogy allergiás vagyok rá

- Nem Hyunjin. Eszem ágában sincs átverni téged. Ez az igazság. Kezeimet zsebre téve néztem el kissé letörten a fekete tincsesről.

Ahogy tekintetem az udvar bejáratához ért, megpillantottam egy fiút aki határozottan emlékeztetett egy pillanatra az álmomban lévő barna tincsesre. Még ha csak a hátát is láttam.
Legjobb barátom mondatait meg sem hallva, indultam el reflex szerűen a fiú után. Kizárólag csak rá tudtam fókuszálni. Hyunjin hangját hallottam hátam mögött, de egyre inkább tompábban. A fiút beérve fogtam meg vállát

- Szia! A fiú megfordult, majd eszméltem rá arra hogy ő nem az akit keresek.

- Szia, segíthetek?

- Ne haragudj, össze kevertelek valakivel. A mondatom befejezésével el is lépkedtem a sráctól. Vettem volna vissza az irányt legjobb barátomhoz, de Hyunjin már nem tartózkodott ott.
Tekintetemmel kerestem őt, de nem találtam meg. Mi ütött belém? Hyunjin érdeklődött hogy minden rendben van e, szeretett volna beszélni, én pedig kizárva őt, indultam meg egy idegenhez. Remélve azt hogy ő az álmomban lévő fiú. Nevetséges vagyok.
Idegesen túrtam hajamba, majd a csengőt meghallva siettem első órámra.

Elnézést kérve a késésemért, ültem le a helyemre.
Legjobb barátomra néztem, aki a mellettem lévő padsorban ült, velem egy sorban.

Halkan próbáltam, feltünés mentesen legjobb barátomhoz szólni.

- Hyunjin

De ő úgy látszik nem volt vevő a beszélgetésre.

- Figyelj, sajnálom. Igérem hogy suli után elmondom hogy mi aggaszt. Hyunjin erre a mondatra egy aprót bólintott, én pedig már is jobban éreztem magam ez láttán. Figyelmem most már ténylegesen az órának szenteltem a hátra lévő időben.