𝗪𝗛𝗘𝗥𝗘 𝗔𝗥𝗘 𝗬𝗢𝗨?

3. fejezet | Miért? |

elengedtem Minho csuklóját, ő pedig tovább sétált. Én pedig következő órám helyszine felé vettem az irányt. A terembe beérve leraktam a cuccom majd helyet foglaltam. A napom így folytatódott egészen késő délutánig. Miután végeztem utolsó órámmal is, biztos voltam benne, hogy az idősebbik már rég elhagyta a suli épületét.
Kiléptem a teremből hogy a könyvtár felé vegyem az irányt, de Minho elém lépve zárta el az utat.

- Pontosan 2 órája várok, hány órád volt neked?? Minho látszólag nem örült annak hogy plusz órákra is bementem.

- Senki nem mondta hogy akkor végzek mikor te. Minho erre idegesen megvakarta fejét, majd tekintetét levette rólam.

- Meglepett hogy még itt vagy, ezek szerint te is benne vagy teljesen a tervemben.

- Nem igazán, csak ha azt mondtam hogy rendben, akkor rendben.

- Rendben, akkor kövess. A könyvtár felé vettük az irányt, felmentünk egy emeletet majd belépve a könyvtárba tettük le cuccainkat egy székre.

- Szereted a könyveket? Kezdtem el sétálni a sorok között, közben Minhonak feltéve az iménti kérdést.

- Ha nagyon unatkozom, megesik hogy olvasok. De nem rajongok értük. Zsebre tett kézzel állt a sor elején, az egyik polcot kémlelve.

- Mit olvastál eddig?

- Asszem egy regényt kezdtem el még 1 éve, azóta sem fejeztem be.

- Címe?

- Na ez egy kiváló kérdés.
Egyáltalán nem lepett meg ez a válasz. Tekintetem leakadt egy könyvnél, amit a borítója alapján érdekesnek gondoltam. Nyújtozkódva próbáltam elérni, de nem nagyon akart össze jönni. Egyik pillanatban Minhot fedeztem fel magam mögött, Minho kifújt meleg levegőjét éreztem meg egyik pillanatban tarkómon. Az idősebbik kézbe vette a könyvet, hátrább lépett majd felém nyújtotta.
Hátra fordúltam, tekintetem először a könyvre, majd Minhora vándorolt át.

- Miért nem szólsz hogy nem éred el?

- Szerintem senki nem hitte volna azt hogy segítenél. Kezéből kivéve a könyvet sétáltam az egyik asztalhoz,majd helyet foglaltam.
Az idősebbik pedig előttem foglalt helyet.

- Olvasol nekem?

Meglepődötten néztem fel a könyvből a barna tincsesre, majd rá bólintottam.
Elkezdtem olvasni neki az elejétől, Minho karba tett kézzel hallgatta soraim, egyszer sem félbe szakítva.
Nagyjából egy fél óra múlva arra lettem figyelmes, hogy Minho asztalra tett fejjel és karral alszik. Letettem a könyvet majd felálltam helyemről. Oda lépkedtem hozzá, felszerettem volna ébreszteni, de az alvó Minho, valamiért olyan édes volt. Lejjebb hajoltam, hogy lássam az arcát, mintha egy kisgyerek aludt volna előttem. Lee Minho, ébren egy szemtelen tizenéves, míg mikor alszik, egy édes kisfiú. Kezemmel óvatosan megsimítottam a haját, teljesen elmerűltem, mikor Minho hirtelen megfogta csuklóm, fejét felemelte majd közelebb rántott.

- Mégis mit csinálsz Felix? Kérdezte teljes nyugodtsággal, szemeibe nézve.

Teljesen lesokkolodtam, így csak egy
- semmit. tudtam kinyögni.

- Elengednél?

- Nemtudtad, hogy az embert alvás közben zavarni bunkóság? Látszólag élvezi hogy húzhatja az idegeim.

- Nem zavartalak.

Egy ördögi mosolyt húzott szájára, majd elengedett.

- Késő van, ideje haza menned. Az idősebbik a székről felállva vette az irányt a cuccai felé. Megszerettem volna akadályozni, mert szerettem volna még beszélgetni vele, de így is késő van, és már így is eleget szenvedett itt. Én is a cuccaimhoz mentem, táskámat felvéve fordultam Minho felé.

- Köszi hogy megvártál délután, és itt maradtál velem beszélgetni.

- Jössz egy ebéddel amiert 2 órát késtél! Ezzel elhagyta a könyvtárat, majd egy pár perc után az egész épületet is. Felkuncogtam kijelentésén, és én is inkább haza felé kezdtem el sétálni.

Hirtelen szólalt meg telefonomon a legidegesítőbb dolog. Felültem majd kinyomtam ébresztőm, szemeimet megtörölve nyújtozkodtam. Amint körbe néztem eszméltem rá megint arra hogy a szobámban vagyok, és hogy reggel 7:00 óra van.

miért..miért álmodok állandóan veled? Kezeimbe temettem arcom, majd anyum lépett be szobámba.

- Felix! Azt hittem sosem fogsz felkelni. Nagyon megijesztettél! Anyum teljes félelmbe ült le mellém, majd ölelt magához. Egyáltalán nem értettem miről beszél, annyira levoltam sokkolodva hogy vissza ölelni is elfelejtettem.

- Hogy érted azt hogy azt hitted sose kelek fel?

- Az éjszaka bejöttem hozzád, kérdezni akartam hogy hol vannak a fájdalom csillapítok. Ébrezgettelek, de sehogy sem voltál hajlandó felkelni. Nagyon megijedtem! Mert eddig minden kis érintésre vagy hangra azonnal fent voltál. Nagyon aggódtam!

Ledöbbenve néztem anyumra, aki remegett a félelemtől. Megfogtam mindkét kezét majd szemeibe néztem.

- Minden rendben van, csak mostanság kimerűltebb vagyok. Biztosan azért nem tudtál felkelteni. Kérlek ne aggódj értem.

- Nem tudok nem aggódni Felix. A reggelid a konyhában van, majd gyere. Anyum ezzel felállt majd kilepett a szobámból.

Telefonomért nyúltam, majd ráírtam legjobb barátomra.

_________________________________________

Hyunjin!

Hwang Hyunjin!

Mi olyan fontos reggel 7kor? x.x

Megint vele álmodtam. Hyunjin én nagyon nem értem mi folyik itt, és ez kezd megijeszteni..

?

Ráersz most 10kor?

Persze

Akkor jó, gyere a parkban 10re és átbeszéljük ezt.

Rendben.
_________________________________________

Telefonomat letéve, sétáltam ki a konyhába ahol anyum főztje várt.
Nagyon rég éreztem az ő ételeinek illatát, ezért ez is most egy különleges pillanat egy jó pár hónap után.
Anyummal leültünk reggelizni, közben a szokásos dolgokat átbeszéltük.
Reggeli után vállamra vettem a táskám, majd elindulnak Hyunjinhoz a parkba.
A gondolataimat még mindig nem hagyja nyugodni, nem hagyja nyugodni az hogy Minho miért szerepel állandóan az álmaiban. Sose találkoztam vele, még hasonló kinézetű embert sem láttam soha. Akkor mégis miért?

Mégis miért teszel róla hogy állandóan az álmaim egyetlen szereplője légy, Lee Minho?