heartbeat.

V.

0 9 : 0 6 , v a s á r n a p

reggel arra keltem, hogy Jungkook próbál átmászni rajtam, én pedig mint jó barát, segítettem neki és lelöktem a padlóra. beljebb másztam az ágyon és hasamra fordultam, hogy tovább aludhassak, viszont csapattársam nem így gondolta.

-kelj fel, Mimi! ma megyünk kirándulni. - szólalt meg Jungkook reggeli, álmos hangján, én pedig nyeltem egyet.
-hagyj. - mondtam fáradtan.
-nem. - fordított hirtelen a hátamra, amitől felsikítottam mert egyáltalán nem számítottam rá.
-mit csinálsz? - kérdeztem tőle.
-leviszlek a konyhába, hogy reggelizzünk. - kapott fel pillanatok alatt ölébe és indult le az előbb említett helyiségbe.
-tegyél le, Jungkook-ah. nem megyek én sehova, csak vissza az ágyba. fáradt vagyok. - nyafogtam.
-majd alszol a kocsiban. - tett le az asztalra és már neki is látott a reggeli elkészítésének.

-ne durcizz, Jimin. - mondta nekem, miután megterített, de arcán ott bujkált egy mosoly.
-szerinted vicces vagyok? - néztem rá összehúzott szemekkel.
-igen. - nevette el magát. -ilyenkor olyan vagy, mint egy kisgyerek.
-örülök, hogy jót szórakozol rajtam. - motyogtam.
-na, ne durcizz. esküszöm, jól fogod érezni magad. felviszlek a hegyekbe. - kezdett el enni.
-jó. - álltam neki enni én is, feladva.

tényleg semmi kedvem nem volt ma bármilyen programot csinálni, viszont Jungkook lelkesedését se akartam letörni, így belementem.

miután megreggeliztünk mindketten elkészültünk, mivel Jungkook délelőtt szeretne elindulni. azt mondta, hogy az egésznapot eltervezte már.

a tegnap este miatt még mindig rossz a kedvem és ezért sem aludtam többet két óránál. még sírtam is, reményeim szerint pedig nem keltettem fel vele Jungkook-ot. az is megnehezítette a helyzetemet, hogy Kook elaludt miközben a feje a mellkasomon volt. körülbelül a fél estét így töltöttem, aztán végül sikerült valahogyan elaludnom.
ahogyan a fürdőszobában lévő tükörbe néztem kikerekedtek szemeim. szemeimen és arcomon is nagyon meglátszott, hogy nem alvással töltöttem estém nagy részét; szemeim karikásak voltak és fel voltak puffadva a sírás miatt kicsit. régen néztem már ki ennyire szarul, az is biztos.
lezuhanyoztam, felöltöztem, fogat mostam, ezután pedig próbáltam valami emberibb formát varázsolni magamnak. szerencsémre ez sikerült, így megkíméltem magam egy reggeli hisztitől. néha talán tényleg olyan vagyok, mint egy kisgyerek...

lementem egy kisebb táskával a nappaliba. Jungkook ott volt és mikor leértem, akkor nem zavartatva magát mért végig engem tetőtől talpig. szemeim újra a kétszeresükre nőttek hirtelen és nem is tudtam mit reagálhatnék. zavarba jöttem, éreztem hogy fejem átvesz egy kicsit vörösebb árnyalatot és csak egy nagyot tudtam nyelni. ezzel most meglepett. soha nem csinálta még ezt, legalább is nem úgy, hogy én is láthassam. most pedig tudja, hogy Őt nézem, mégsem zavartatta magát.

-fent hagytam valamit. - szólaltam meg végül, majd már indultam is fel az emeletre.

bementem a szobámba és leültem az ágyamra. kifújtam egy nagy adag levegőt, majd úgy döntöttem, hogy gyorsan felhívom Tae-t.

-szia! - szóltam bele, miután felvette.
-szia Jimin-ah! - köszönt Ő is.

hangján hallottam, hogy nemrég ébredhetett fel.

-mizujs? - kérdezte.
-Jungkook... tegnap este bejött hozzám a szobába és elmondta, hogy.. hogy szerelmes valakibe, aztán elaludt a szobámban és.. - kezdtem bele mesélésembe, de azt se tudtam mit mondhatnék.
-várj, nyugi. - mondta. -Jungkook, mit csinált?
-tegnap este elmondta, hogy szerelmes valakibe.. - hajtottam le a fejemet egy sóhajtás kíséretében.
-és most együtt vagytok?
-nem... nem belém szerelmes, TaeTae. - ahogyan kimondtam ezt az egy mondatot, a mellkasomban éreztem a már ismerős fájdalmat.

fájt erről beszélni, de Tae az egyetlen, akivel jelen helyzetben meg tudom osztani a történteket.

-és most..? - szólalt meg pár másodperc csend után, már szomorúbban.
-nem tudom... azt hiszem nem leszünk együtt soha. - remegett meg a hangom.
-ne sírj, baba! ha szeretnéd, akkor beszélek vele és megpróbálom kideríteni, hogy kibe szerelmes. szeretném, ha boldog lennél.
-köszönöm Tae, de nincs szükség arra, hogy megkérdezd ki tetszik neki. el kell fogadnom, hogy nem én vagyok ez a személy és tovább kell lépnem. - mondtam. -viszont teljesen összezavar...
-ezt hogy érted? - kérdezte.
-többször meg akart csókolni mióta itt vagyunk, de végül ott hagyott szinte mindig. az előbb pedig úgy végigmért, hogy muszáj voltam felfutni a szobámba, mert ha nem teszem akkor az arcomból simán rájön az érzéseimre. - meséltem.
-hmm... érdekes. - láttam magam előtt, ahogyan elkezdenek járni legjobb barátom agytekervényei.
-Hyung, indulhatunk? - nyitott be hirtelen a szobába Jungkook, mire bólintottam egyet válaszképp.

elköszöntem a vonal másik végén lévő barátomtól, majd Jungkook-kal elindultunk az autójához.

Hali mindenkinek! Hogy vagytok?
Nem szokásom a részek végére írni, de csak el szerettem volna mondani, hogy elképzelhető, hogy nem nagyon fogok tudni olyan gyakran updatelgetni mostanában. Beteg vagyok, ráadásul Covid tüneteket is produkálok és nem érzem magam jól egyáltalán. Viszont holnap megyek tesztelésre, kiváncsi vagyok mi lesz az eredmény.